Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Rezümé

REZÜMÉ Borsa Iván: A Somogyi Konvent oklevelei az Országos Levéltárban (forrásközlés) (Ötödik közlemény 1371-1380 Komjáthy Miklós az évkönyv első kötetében célul tűzte ki, hogy kivonatokban közzéteszi a somogyi konventnek az Országos Levéltárban található oklevélszövegeit. A Jagelló-kori kivonatok meg is jelentek. Célszerűnek látszott, hogy ez a forrásközlés folytatódjék a konvent legrégebbi oklevelétől kezdődően. E kötet az 1371 és 1380 közti oklevelek kivonatát közli. Tímár Péter: A Szerdahelyiek Somogy megyei birtokai 2. rész A Gerencevölgy középkori települései A Somogy megyei Szerdahelyi család birtokai közül szerző művének ez a része a mai Surján-patak völgyében a Bőszénfa, Gálosfa, Hajmás, Kaposgyarmat, Cserénfa, Szentbalázs és Sántos területén feküdt további 59, zömmel XIII-XIV. századi középkori település történetét foglalja össze. A feldolgozott okleveles, család-történeti, térképi és helynévi adatok alapján ezeket többségében sikerült lokalizálni. Fontos redménynek mondható öt plébániatemplom, több malom helyhez kötése, az Eszterhazy- és Festetics-uradalmak kialakulásának nyomon követése, valamint annak megállapítása, hogy a terület népessége a török idők során folyamatosan fennmaradt. Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben Jelen tanulmány a török kiűzése utáni első három évtized Somogy megyei egyházi és vallásügyi viszonyait kívánja felvázolni a századforduló országos és megyei közigazgatási szintjén megjelenő valláspolitikájának, illetve a megyében élő vallásfelekezetek (katolikusok, protestánsok, görög keletiek, zsidók) vallási és egyházi életének bemutatásával. Publikálásra kerülnek többek között a pesti vallásügyi bizottsággal, valamint a Szent Borromaeus Károly nevét viselő templom építésével kapcsolatos vitákkal foglalkozó, eddig nem ismertetett, közgyűlési iratok is. Szíjártó M. István: Követi napidíj és vármegyei önállóság a XVIII. században Somogy megye országgyűlési követeinek 1765-ben az előírásosnál magasabb napidíjat fizetett. A különbözetet a Helytartótanács közel hat esztendei huzavona után is csak felerészben tudta tőlük visszakövetelni. A Helytartótanács 1726. évi rendelkezését viszont nemcsak ekkor, de mindvégig, az 1728-29. évi, 1741. és 1751. évi diéták alkalmával is megszegték, ami mutatja, milyen független volt a vármegye és az azt irányító jómódú birtokos köznemesség a központi hatóságoktól, s azok milyen tehetetlenek voltak velük szemben. A század végén azután az országgyűlési követek napidíjának emeléseit már a királlyal is sikerült jóváhagyatniuk. Gálné Jáger Márta: „Európának mívelt népei közé emelkedtünk" Intézkedések Somogyban az áprilisi törvények végrehajtására 1848 tavaszán a források tükrében.