Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében

is azt javasolta, hogy az egész felvonulási területről telepítsék ki a teljes, közel másfélmilliós lakosságot.

58 Ez a törekvés azonban a polgári kormányzat ellenállásán és - nem utolsó sorban - a józan észnek köszönhetően megbukott. Amíg azonban nem tisztázódtak a kormány által kirendelt erdélyrészi kormánybiztos és a hadsereg közti hatásköri problémák, a katonaság gyakorlatilag bármit megtehetett a felvonulási területen. Az nem állapítható meg, hogy a Somogy megyébe érkezett románok mennyit érzékelhettek az Erdélyt ért román támadás miatti magyar nemzeti felháborodásból. A korabeli sajtót lapozgatva azonban valószínűsíthető, hogy a megyei elit összhangban az ország döntéshozóinak véleményével - nem kívánta felszítani a nacionalista indulatokat. A „Somogyvármegye" augusztus végén még a román faj alsóbbrendűségét, a románság álnokságát hangsúlyozta. Szeptember 17-én azonban megjelent az első olyan újságcikk, amely megkülönböztette a „betörő oláhokat" a „mi románjainktól".

59 A román menekülteknek a megye lakosságától való részbeni elszigetelése (ld.: a rácegresi uradalomban elhelyezettek) mellett talán ennek is szerepe volt abban, hogy a Somogyba érkezett románokkal kapcsolatban nincs tudomásunk semmilyen nemzetiségi atrocitásról. Mint a fentiekben már céloztunk rá, az 1916 végén Somogy megyébe érkezett erdélyiek többsége földműves, napszámos, illetve ezek feleségei, gyermekei voltak. Ebből adódóan többségük falusi lakos volt, a 333 városlakó mindössze a menekültek 6,84 %-át tette ki.

60 A menekültek között azért akadtak - igaz kevesen orvosok, kereskedők, mérnökök és iparosok is. Nevezetesebb vendége volt Kaposvárnak Csík vármegye alispánja, a „Csíkország" elleni támadásról és az újáépítésről utóbb részletes beszámolót írt Fejér Sándor és családja.

61 A városi lakosság nagy része iparosok, hivatalnokok, illetve családtagjaik és házicselédeik közül került ki. Az iparból, hivatalból, járadékból, szolgáltatásból és vállalkozásból élő önálló keresettel rendelkezők száma 65 volt. Létszámuk családtagjaikkal együtt sem haladhatta meg a 400 főt. A polgári „intelligencia" azonban még ennél is kisebb számban képviseltette magát a menekültek között, hiszen a fenti 65 ember közül csak 31-en űztek olyan foglalkozást, amivel a kispolgár, illetve a falusi mesterember fölé emelkedtek a társadalomban. A csekély vagyonnal rendelkező napszámosok, szegényebb földművesek mellett jómódú gazdálkodókra utal a megyei összeírásokban feltüntetett némelyik poggyászmennyiség, illetve az a tény, hogy egyesek élőállatokat - elsősorban baromfit - is hoztak magukkal.

62 E szerint akadtak olyan erdélyiek, akik képesek voltak - legalábbis eleinte - önmaguk ellátására. A takarékpénztári betéttel rendelkezők hozzájuthattak betéteikhez akkor is, ha a fiók, ahol pénzüket elhelyezték, az ellenség kezére került.

63 Az, hogy a Somogy megyébe érkeztek egy része rendelkezett valamilyen vagyontárgyal, ingósággal nem csak azt mutatja, hogy volt idejük elhozni értékeiket, hanem azt is, hogy volt mit elhozniuk. Bár a székelyföldiek Somogy megyét „gazdag földnek"

64 tekintették, ez a vélekedés csupán „relatív szegénységükből" nem pedig általános nincstelenségükből adódhatott.