Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében
Életkörülmények és személyes kapcsolatok A menekültek életkörülményeinek bemutatásakor három csoportba lehet elkülöníteni a vizsgálandó kérdéseket. Az első problémakört élelmezésük és ruházattal való ellátásuk jelentette. A második kérdés arra vonatkozik, hogy milyen szálláslehetőségeket biztosítottak a számukra. Végül - jelen esetben éppen ez a legfontosabb - vizsgálat alá kell venni, hogy milyen lehetett a menekültek és az őket befogadó somogyiak kapcsolata. Az élelmiszerellátás elvben nem jelenthetett gondot a hagyományosan mezőgazdasági jellegű megyének. A rekvirálások miatt azonban az élelmiszerkészletek mind a magángazdák, mind a földbirtokosok kezén jelentősen lecsökkenhettek. 55 A lisztet és a cukrot jegyre adták. A menekültek számára az állam ingyenesen csak az utaztatást, a mindenkit megillető, személyre szóló élelmiszerjegyet, illetve a napi egy, majd két korona államsegélyt biztosította. A helyben lakó társadalommal szemben azonban ezeknek az embereknek többnyire nem voltak hosszú távú tartalékaik. Az elmenekült parasztgazdáknak és családjaiknak a mindennapi megélhetést a gazdálkodás biztosította. Esetleges takarékbetétjük és eladható ingóságaik csekély értéke kilátástalanná tette számukra a jövőt. Kaposvár városában és a járásokban eleinte a szállásadók jóindulatára és a menekültek anyagi kondíciójára volt bízva a megélhetés. A rekvirálásoknak köszönhetően azonban a megyei vezetők rákényszerültek arra, hogy a lisztet és a cukrot központilag utalják ki, mert a járási főszolgabírók, sőt nem egy falusi bíró is azt jelezte, hogy az ellátásról a magánszemélyek és a helyi hatóságok - készletek és anyagi források híjján - gondoskodni nem tudnak. 66 Az említett problémák mellett azonban a Somogy vármegyében elhelyezettek élelmiszerellátását gyakorlatilag sikerült megoldani. Erről leginkább az tanúskodik, hogy éhezésről, járványos betegségekről körükben az elutazáskor nem történik említés. A korabeli sajtóhírek szerint a menekültek számára több ruhagyűjtő akciót szerveztek. E mellett Budapestről is érkeztek mind állami, mind közadakozásból összegyűlt ruhaszállítmányok. Az „Est" szerkesztőségébe befolyt adományokból több alkalommal is juttattak a Somogy megyében elhelyezett erdélyrészieknek ruhákat, élelmiszereket. 67 Feltételezhető azonban, hogy a rászorultság mértéke korlátozott lehetett, mivel a Budapestről küldött bakkancsokat az első 1700 menekült távozása után visszaküldték. 68 1916 decemberében pedig, az akkorra már 3000 fő körülire fogyott menekülteknek csupán 49 női és - meglepő módon - 226 férfi kabátra, 58 gyerekruhára, 64 felnőtt cipőre volt szükségük az alapvető ruhaneműk közül. 69 A menekültek ellátását a kormányzat elsősorban munkaalkalmak teremtésével kívánta megoldani. Munkalehetőség - az elhúzódó háború miatt - elsősorban a bérmunkások hiányával küzdő mezőgazdaságban adódhatott. Az erdélyrésziek azonban októberben érkeztek a vármegyébe, így a közelgő tél miatt minimálisra csökkentek munkáhozjutási lehetőségeik. Ezért is kétséggel kell tekinteni azokra a fő-