Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében

Az erdélyiek nagyobb mértékű kisközségi elhelyezése mellett szólt a szállásadók hasonló egzisztenciális és társadalmi helyzetén túl az, hogy a paraszti portákra befogadottakat részben a családi gazdaságok élelmezték, ezáltal némileg csökkentették a megyei közigazgatásra háruló ellátási költségeket. A menekültek azonban nem csupán terhet, de gazdasági erőforrást is jelentettek az őket befogadók számára, hiszen a cukor és lisztjegyekre ők is jogosultak voltak. Ráadásul élelmezésükre a belügyminisztérium hat vagon lisztet bocsájtott a vármegye rendelkezésére.

46 Ennek ellenére elmondható, hogy a falusi magángazdák portáin végződött az a „teheráthárítási" folyamat, amit a kormányzat indított el azzal, hogy széttelepítette a háború súlytotta vidékről az ország belső területeire a menekülteket. Az egyre inkább a hadigazdálkodás viszonyaihoz alkalmazkodni kényszerülő központi költségvetést így is jelentősen megterhelte a segélyek fizetése. Ez az összeg azonban még mindig töredéke lehetett csupán annak, amit akkor kellett volna felhasználni, ha menekülttáborokban helyezik el az embereket és minden szükségletüket központi forrásból finanszírozzák. E mellett a széttelepítéssel megelőzhették a járványok esetleges kialakulását is. A falvakban történő elhelyezéskor fontos szempont volt, hogy a község vasútállomással rendelkezzen vagy, hogy hozzá elérhető közelségben vasúti megálló legyen.

47 Ennek a ténynek mind az odautaztatáskor, mind a visszatelepítéskor jelentős szerepe volt abban, hogy a több ezer fős embertömeg mozgatása akadály nélkül történt meg. A Kaposvárra érkezett menekülteket a megyeszékhelyről osztották szét az egyes falvakba, ügyelve arra, hogy az egy községből érkezőket lehetőleg ugyanazon településeken helyezzék el.

48 Ez, tekintettel arra, hogy Somogy megyébe kilenc erdélyrészi vármegye, 122 községéből telepítettek át menekülteket, nem minden esetben valósulhatott meg. A vissszatelepítéshez készített összeírás szerint a legtöbben, a menekültek 91,31 %-a, a „székely vármegyékből", Maros-Tordából (2314 fő), Csíkból (1011 fő), Háromszékből (603 fő) és Udvarhelyből (572 fő) érkezett. A fennmaradó 8,69 % NagyKüküllőből (195 fő), Brassóból (190 fő), Szebenből (27 fő), Hunyadból (15 fő), illetve a temesvidéki Krassó-Szörényből (lfő) származott. 3. A menekültek közelről: magyarok és románok, parasztok és polgárok A menekültek etnikai összetételéről csak szórványos információink vannak. Olyan összeírás amely rákérdezett volna az erdélyiek nemzetiségére, nem készült. A kétségtelenül többségben lévő magyarok mellett azonban érkeztek szászok és románok is a megszállt vidékekről. Szászokra elsősorban a sajtóban megjelent, német oktatást vállaló menekültekről szóló hirdetésekből, illetve a Nagyatádi járás egyik összeírásából következtethetünk.

49 Bár ennek az összeírásnak az elkészítése során sem kérdeztek rá a nemzetiségre, egyikük foglalkozása - „szász egyetemi titkár" - kellő támpontul szolgál ahhoz, hogy őt és családtagjait német nemzetiségűnek tekintsük.