Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében

's az eredményről siker esetén ide azonnal, esetleg távirati uton is jelentést tegyen."

52 Hogy a nevezetlen „öt egyént" hogyan lehet felismerni, arról nem szól a leirat. Bár a korszakban számos különböző szintű intézkedés történt a leánykereskedelem visszaszorítására az állandó probléma 1889-ben is az újságírók tollára kívánkozott. „A serdülő lányokat, az ártatlanságot tőrbe ejtik a nagy városok bünbarlangjaiban s mint a ködmeny és csizmával a vásáron, kereskednek vele dél és kelet felé; a vad arczátlanság tanyát üt a civilisátió központjain és rabszolgakereskedést üz a szemérem és erkölcsökkel!! ,."

53 A statisztikák diszkrét bája A prostitúciónak a hivatalos fórumokon való elhallgatását, esetleg kötelező becsmérlését az 1881. évi népszámlálás kötete kivételként töri meg. A jelenlévő népesség foglalkozását kategorizáló fejezet VII. szekciójában - mely a „Különféle foglalkozásúak" elnevezést kapta - nyert besorolást a bordélyház-tulajdonos és a kéjhölgy, mint jövedelemszerző tevékenység. Igaz csak olyan alacsony társadalmi presztízsű foglalkozások után vannak feltüntetve, mint a közszolga, házi cseléd, napszámos, a háztartásnál foglalkozók és csak a fogságban lévőket előzik meg a besorolásban. Az adatfelvétel körülményei ismeretlenek. Az 1881. évi népszámlálás Magyarországon 2459 kéjnőt talált, Somogyban összesen 10-et. (Baranyában 7, Pécsett 49, Tolna megyében 43, Zalában 25, Budapesten 583 találtatott a hivatalos statisztika szerint.) A bordélyház-tulajdonos, mint foglalkozás rovatba országosan 128 fő került. Közülük 68 férfi és 60 nő volt. Somogyban 2 nőt és 1 férfit regisztráltak bordélyház-tulajdonosként.

54 (Baranyában, Pécsett, Zalában

55 nem említenek ilyen foglalkozásút, Tolnában is csak nemenként egyet-egyet.)

56 Nyilvánvaló, hogy csak a legálisan működő bordélyházak regisztrált kéjnői kerültek a statisztikusok látókörébe. Egyéb prostitúciós formákat űzők, akik nem fértek be az elfogadott normákba - és minden valószínűség szerint számuk sokszorosa a hivatalosan összeírtaknak - különféle foglalkozásokba soroltattak (eltartott, pincérnő, cseléd stb.). Ezzel a társadalom lelkiismerete megnyugtatást nyerhetett: csak kevesebb, mint 2500 prostituált van Magyarországon. (Ez az össznépességnek mindössze 0,00035 %-a.) A századfordulóhoz közeledve a társadalom által való elfogadottság csökkenését jelzi az a tény is, hogy az 189l-es népszámlálás foglalkozási kategóriáiban már ismét nem szerepel a bordélyház-tulajdonos és a kéjnő mint jövedelemszerző tevékenység, pedig ez alkalomból a statisztikusok külön „Az élvezeti és személyes szolgálati iparral foglalkozók" gyűjtőnevű blokkot is kialakítottak. Ide sorolták többek között a kocsmárosok, vendéglősök és szállodások, kávéház és kávémérés, fürdős, markotányos és kifőző keresetből, jövedelemből élők népes rétegét, de a prostitúciót ismét a szőnyeg alá söpörték a hivatalos kiadványban.

57