Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében
A kéjelgésügy a helyi sajtóban avagy a kéjnők az újságírók pennáján Korszakunkban Somogy vármegye első rendszeres sajtóorgánuma, a Somogy című hetilap oldalain számos alkalommal szenteltek teret a nyilvánosan kevésbé tolerált szabad szerelmi életet élőkkel kapcsolatos jelenségeknek. Általában elmarasztalóan, esetleg tényszerűen. Ez utóbbi orvosi jelentésekben kapott helyet az újság oldalain. Dr. Pollák Lajosnak, a megyeszékhely orvosának prófétai hangvételű sorai rendkívül jól jellemzik a korabeli keresztény-polgári-értelmiségi éthosz viszonyulását a kérdéshez. „És most political, valamint társadalmi tekintetben egyaránt fontos kérdéshez érkeztünk: a prostitutio kérdéséhez. A modern Sphinx ez, mely még nem akadt Oedipusára; mely kényelmes kegyetlenséggel szedi áldozatait a lakosság minden rétegéből, s melynek láng szeme előtt a legszentebb elvek is, - ugy a szentelt ruha mint profán mez alatt - gyarló emberi értékükre szállnak alá. Vallás és tudomány hiába küzdött e szörnyeteg ellen; szigorú egyházi rendeletek, és komoly congressusi határozatok daczára a prostitutio a civilizált világban mindinkább teret nyert, melyet mai napig is oly szívós kitartással birtokol, hogy csak nemzetközi, és nem nemzeti rendszabályok küzdhetnek meg vele tartós sikerrel..." 58 Ugyanő tárgyilagosan szól egy későbbi írásában. „A syphilis általában ugy kiterjedése mint hatályára nézve lényeges apadást mutat. 162 az utczán elfogott ismert kéj hölgy közül 65 betegnek találtatott és a kórházba adatott, a többiek szigorúan megintettek és azok, kik nem idevaló illetőségűek és visszaesésben voltak, eltolonczoztattak." 59 Egyéb megfelelő jogi eszköz hiányában az éjszakai „kujtorgás" szankcionálása tehát a „szigorú megintés" volt. Kizárólag a nem ide való illetőségűeket - de őket is csak ismételt esetben - utasították ki a településről. így csökkentették - a gyakorlatban általában csak rövid időre - a titkos kéjelgést folytatók számát. 60 Nyilvánvalónak tűnik, hogy az 1882-es Somogy vármegyei rendelkezés a súlyosabb erkölcsrendészeti kérdést egyáltalán nem oldotta meg. A tervezetet készítők közül - mint fentebb láthattuk - többen figyelmeztettek arra, hogy ha csak a bordélyházakban működő kéjhölgyek nyernek hivatalos megtűretést, akkor a titkos prostitúció még jobban virágozni fog. Bár Kaposvárt a vasút könnyen elérhetővé tette, ettől itt még nem burjánzott el minden civilizációs erkölcstelenség - írja az alábbi cikkében dr. Pollák Lajos. Az ő szemében a megyeszékhely erkölcsi viszonyai súlyos csorbát szenvedtek, de még menthető a „kisvárosi jó morál". Valószínűleg rendelkezett nagyvárosi tapasztalatokkal, ha a következő eszmefuttatás után is ezt vallja. „Számtalan élősdi és tányérnyaló, melyek létfeltételüket e szegény nép életéhez kötve, azt első sorban testileg teszik tönkre, majd erkölcsileg megsemmisíti. S kik ez egyének, kik sem állandó lakásukról, sem határozott foglalkozásukról beszámolni nem tudnak; honnét jönnek és hová törekszenek? Csupán az orvosnak s tán a rendőrségnek is csak futólagos ismerősei. E kétes jellemű urak és hölgyek egész életrajza a zug-korcsmák és pálinkamérésekben játszik. A legtermékenyebb talaját képezik a vadházasságoknak, melyekre már számtalanszor, de sajnos mindig
