Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében

- a kéj leányt nem kényszerítheti az üzlettulajdonos, hogy bárkit is elfogadjon kuncsaftnak (20. §), - a bordélyos kötelessége, hogy hölgyeit a részeg vagy beteg emberektől megkímélje (23. §), - az eddig fennálló kéjnőházak az új szabályozás alapján ismét elbírálás alá esnek (24. §), - a szabályrendelet megfelelő részei a bordélyosnak, illetve a kéj nőknek nyomtatásban is kiadandók (41. §). A többi eltérés jobbára a jogszabályok időközbeni változásából adódik. Ezek az új pontok egyrészt a kéjnők érdekeit védik, másrészt a hatóságok beavatkozását könnyítik meg. A budapesti rendelet maximálisan 40 bordélyház működését engedélyezte, egységenként 5-15 kéjhölggyel.

35 A Somogy megyei ezeket a mennyiségi kérdéseket egyáltalán nem érinti. A jogszabály alkotói feltétlenül el akarták különíteni a bordélyházakat más szórakoztató- és vendéglátóipari funkciójú intézményektől. Szeszes italokat nem lehetett kiszolgálni és zajos mulatságot zenével vagy nélküle sem lehetett tartani a bordélyházban.

36 Ez a titkos vagy alkalmi prostitúció fészkeinek számító kávéházak, szállodák profilbeli elkülönítését célozta a kéjházaktól. A „szerelmi szabadfoglalkozásúak" Honnét verbuválódtak a kéj nők? Szó szerint toborozták őket pályaudvarok, kávéházak, szülészetek környékéről. Kerítésből elég jól meg lehetett élni, a prostitúcióból kevésbé. Sokukat egészen fiatalon, kifinomult vagy brutális módszerekkel vettek rá testük áruba bocsátására. A fő ok természetesen a bordélyházakban, vagy magánzóként dolgozó kéjnők „pályaválasztásánál" akkor is gazdasági volt. Korösszetételükre vonatkozólag nincsenek helyi adatok. Mind a prostitúció szabályozásával foglalkozó szabályrendeletek, mind az újságcikkek szórványos adatai arra engednek következtetni, hogy az egyik legsúlyosabb megoldandó probléma a nemi betegségeken kívül a gyermekprostitúció kiküszöbölése volt.

37 A szomszédos Zala vármegyében, Keszthelyen 1887-1889 között működött bordélyházi kéjnőkről közölt adatok számos somogyi vonatkozással bírnak. Állandó lakhelye az itteni kéjhölgyek jelentős részének Somogy vármegye településein volt. A legfiatalabb lány a 16., a legidősebb a 26. életévét töltötte be irataik szerint az ekkor regisztráltak közül. Átlagosan 58,5 napot töltöttek a Balaton-parti város bordélyaiban. A „Mikor és hová távozott" rovatot elemezve megfigyelhető, hogy néhány városba azonos időben többször is csoportosan távoztak. Ez arra enged következtetni, hogy ez idő tájt állandó cserekapcsolat volt

38 a keszthelyi valamint a veszprémi, zalaegerszegi, nagykanizsai és pécsi bordélyok között. Ez az „árucsere" az állandó vendégek igényeit volt hivatott kielégíteni. Marcaliba is többször csoportosan érkeztek kéj nők Keszthelyről, de hogy itt legális bordélyház működött volna, annak eddig semmi nyoma nem került elő.

39