Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében

sz[olga]bírák valamelyikétől nyerte. Később ezen üzlet is helyiséget változtatván majd a kórház melletti házba, majd később a mostani helyére költözött át - mire [...] engedély is kiadva lőn. 3. Flesch Fülöp bordélyüzlete szinte egyidejű a Veisz Johanna félével - ez először a toponári utczában - majd Czámbelli, majd a Veisz Johanna féle előbbi helyiségben váltakozott, míg legutóbb a mostani helyére - szinte saját házába helyezkedett el. [...] Engedélye a város iratai közt fel nem található [...] Ennyiben állanak az engedélyek mibenlétére vonatkozó s részben a felek, részben a rendőri közegek előadásából merített adatok - melyeknek kiegészítéséül még csak azt kell fel említenem, miképpen mind három bordély üzlet a városnál mint adózó kereset már hosszú évek óta rendesen adóztatva - továbbá azok gyakorlata rendőrileg s tanács határozatok által szabályozva 's ellenőrizve, 's így de facto hatóságilag elismerve és megtűrve van."

17 Tehát sem a bordélyházak vezetői, sem a hivatal emberei nem tudták felmutatni az üzletek írásbeli engedélyeit! Ennek ellenére a kéjházak az egész ellenük folyó eljárás alatt, és utána is zavartalanul tovább működhettek. Érdekes módon hasonló érvekkel védekeztek az alispán előtt a polgármester és a kéjnőtartók is mikor hangsúlyozták: a bordélyházak tulajdonosai tetemes adót fizetnek üzletük után a városnak. (Mértékéről még nem kerültek elő adatok, de a virilis jegyzékeken egyikük neve sem szerepel. Arra vonatkozóan, hogy mennyire virágzott ekkoriban a megyeszékhelyen a polgármester által a de facto működésükből levezetve de jűrének minősített bordélyházi üzlet, még nem kerültek elő közvetlen források.) 1881 júliusát mutatta a naptár, mikor Németh Ignác polgármester tudatta Csépán alispánnal, hogy: „...a kérdésben forgó bordélyházakbani üzlet gyakorlatára nézve a tanács a legszigorúbb intézkedést tett még 1879ik évben; azok máshova tételét azomban alapos ok hiányában érintetlenül hagyta". Erre közvetlenül már nem is reagált az alispán. Hamarosan megbuktatták Németh Ignác polgármestert. 1881. december 20án, a bordélyházakra vonatkozó ügyirat alispáni irodai jelentésének egyik fedlapjára a hivatal vezetője figyelmeztetésül ráírta Kaposvár új polgármesterének, hogy a „...kaposvári bordélyház tulajdonosok ellen fennforgó ügyben t. uraságod hivatalbeli elődét több rendbeli adatok beszerzésére utasítottam, mely rendeletnek nem teljesítése szinte egyik vádpontja volt a Németh Ignác féle fegyelmi ügyben.

18 A bordélyházak ügye talán lassan el is felejtődött volna, ám éppen ez idő tájt Tallián, a nagyatádi járás szolgabírája 50 Ft pénzbírságra ítélte - első fokon - Berta Gábor nagyatádi kocsmárost iparkihágásért. A kihágás abból állt, hogy a kocsmáros üzletében engedély nélkül alkalmazott egy kéjleányt, név szerint Orloff Linát. A másodfokon eljáró alispán a büntetés összegét helyben hagyta, de leszögezte, hogy a szolgabíró a szóban forgó ügyet tévesen minősítette iparkihágásnak, mert a prostitúció nem szabadon gyakorolható ipar, hanem engedélyköteles és hatósági felügyeletet igényel. Berta kocsmáros nem nyugodott bele az alispán ítéletébe sem és már a belügyminisztériumban is foglalkoztak panaszával. Mivel Somogy megye nem tudott 1881 júniusában Prónay államtitkár felszólítására bordély- vagy kéjel-