Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében

gésügyi szabályrendeletet bemutatni, így a miniszter helyett eljáró minisztériumi főhivatalnok mindkét fokú ítéletet megsemmisítette, tehát a derék kocsmárosnak adott igazat, mivel nem volt olyan jogszabály, mely tiltotta volna kéjnő alkalmazását. Prónay József belügyminisztériumi államtitkár, - hogy az alsóbb fokú hivatalok és a paragrafusok tekintélye ne csorbuljon - 25 forintra azért megbüntette Berta Gábort, abból kifolyólag, hogy a nála alkalmazásban lévő Orloff Lina kéjleánynak nem volt cselédkönyve. Az államtitkár ezen kívül felszólította Somogy vármegye közönségét, hogy a hasonló esetek elkerülése végett mielőbb alkosson a bordélyügy szabályozása tárgyában szabályrendeletet. Tehát valószínűnek tűnik, hogy ez a hivatali fiaskó, - mely az 1881. augusztus 15-ei Prónay-féle levéllel zárult - mozdította ki Somogyban a kéjelgésügy rendezésének elakadni látszó szekerét a holtpontról.

19 Csépán Antal alispán lázas szervezésbe kezdett. Körlevélben fordult más vármegyék alispánjaihoz: kérte, hogy ha nekik van kéjelgési vagy bordélyügyi statútumuk, akkor azt haladéktalanul küldjék meg hivatalába. Az iratcsomóban négy vármegye válasza található, melyek közül Fejér, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Zemplén arról értesítette Csépán alispánt, hogy náluk ilyen szabályrendelet nincs. Bihar vármegye tervezete ekkor éppen a belügyminisztériumban volt.

20 Az alispán ezen kívül felszólította a megyében élő, az ügyben hivataluknál fogva közvetlenül érintetteket is szabályrendelet-tervezet kidolgozására.

21 Közülük hat tervezet-készítő munkája maradt fenn, melyek nagyon eltérő tartalmúak és terjedelműek. Statútum-tervezetek „ 'Summa lex salus rei publicae esto ' - lehetne ez esetben is a leghelyesebb alapelv, melyet kalauzul felfogadva a prostitutio kérdésének sikeres megoldásához juthatnánk"

22 Fenyősy Ödön, szigetvári szolgabíró 4 oldalas tervezete jórészt átirata a 1867es fővárosinak, de akad néhány saját gondolata is, igaz ezek nem sok sikert arattak. Az 1878-as belügyminisztériumi tervezetből (lásd alább) vehette többek között azt, hogy két kategóriát állított fel a kéjházaknak: „a) a tulajdonképpeni kéjházak, melyekben a kéjnők laknak vagyis állandóan tartózkodnak, b) légyott házak, melyekben a kéjnők különben saját házzal bírnak, ideiglenesen megjelennek". Ez a javaslata sem került bele az 1882-es somogyi statútumba, mely csak bordélyházakban engedélyezte a kéjelgést.

23 Gosztonyi Lajos, a kaposvári járás szolgabírája lakonikus tömörséggel intézte el feljebbvalója utasítását: mindössze 15 sort szentelt a bordélyügy rendezésének (melyet a levelében következetesen dorbély-nak említ, mintegy a dorbézolásból etimologizálva a szót). Szerinte bordélyházat nyitni csak szolgabírói engedéllyel lehessen. Ha engedély nélkül működne az intézmény, akkor az üzlettulajdonos 50 Ft-ra büntettessék, és amíg a megfelelő jogosítványokat ki nem váltja, addig minden újabb büntetés összege az előző kétszerese legyen [!]. A kéjhölgyeket hetente