Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875
ban létrehozták a Negyvennyolcas és Függetlenségi Pártot. A Somogy értesülése szerint 57 a somogyi balpártiak közül Madarász József és Körmendy Sándor vettek részt az új pártalakulat megszervezésében. 1875-ben azután véglegessé vált Tisza Kálmán politikai fordulata, s március elején bejelentették a Szabadelvű Párt megalakulását, mely lépéssel megtörtént a kiegyezési rendszer alapkérdéseiben egyetértő volt Deák párti és Balközép párti politikai csoportok egyesítése. Természetesen ezt keresztül kellett vinni a pártok vidéki szervezeteiben is, miközben az esedékessé vált parlamenti választások által megszabott feladatokat is teljesíteniük kellett az új kormánypárti csoportosulás híveinek. A Somogy szerkesztője azonnal üdvözlő cikkben reagált a pártfúzió bejelentésére 58 . Hiába keresnénk ebben, vagy a későbbi írásokban az addigi ellenzéket ért becsmérlő támadások miatti esetleges megkövetést vagy hasonló gondolatokat. A következő hetekben a lap részletesen tudósított a választókerületi párt-egyesítő értekezletekről. Az újság szerint, egy-két kivételtől eltekintve, a Balközép Párt volt tagsága és hívei a fúzió mellett döntöttek. Nyilvánosságot kapott vita és üzenetváltás csak a szigetvári kerületben alakult ki, ahol a Tisza pártiak egy része állítólag a Negyvennyolcas Párthoz való csatlakozás mellett döntött (1. a 19. sz. dok.-ot!). Az új kormánypárt megyei alakuló gyűlésére május 2-án került sor, amelyen elnöknek Somssich Imrét választották meg. 59 A közelgő választásokra való felkészülés jegyében a somogyi baloldali ellenzékiek a Negyvennyolcas és Függetlenségi Párt több országos vezetőjének közreműködésével megalakították a választókerületi szervezeteket, majd a Kaposvárott 1875. június 13-án tartott népgyűlés (1. a 21. sz. dok.-ot!) keretében megyei szinten is létrejött az új párt. A politikai mező átalakulása keretében a jobboldali konzervatív ellenzékiek szerveződése is folyt Somogyban. 60 Szolgál némi érdekességgel a Somogy első ilyen tárgyú közleménye, ugyanis azzal a híreszteléssel foglalkozott, mely szerint a két ellenzéki párt esetleg szövetségre lépne. A cikk szerzője, összehasonlítva a két párt programját, lehetetlennek, „tűz és víz" egyesítésének minősítette ennek esetleges megvalósulását. A vázolt pártalakulásokkal egyeidejűleg tehát készültek a politikai erők a választási megmérettetésre, amelynek most a sajátos tétje volt a kiegyezési rendszer politikai bázisát kiterjesztő lépések elfogadtatása a szavazóképes lakosok körében. Mind a kormánypárt, mind pedig a baloldali ellenzék jelöltállításának egyik izgalmas kérdése, hogy milyen arányban kerültek volt Balközép párti politikusok egyik vagy másik párt jelöltjei közé. A Szabadelvű Párt tekintetében azt sem érdektelen vizsgálni, hogy a korábban csalódott, ezért helyi szerepet nem vállaló vagy másfelé tájékozódó tekintélyes emberek vállalták-e ebben az új helyzetben a párt színeit? A kormánypárt esetében az utóbbi kérdésre viszonylag egyszerű a válaszunk, ugyanis a két Somssich, Pál és Imre indulása egyértelműen jelezte a megyei birtokos és tisztviselői csoportok számára az új konstellációhoz való igazodás fontosságát. A volt balpártiak közül Szontágh Pál, míg a nagybirtokos arisztokrata politiku-
