Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875

sok köréből csak gr. Széchényi Pál lépett fel kormánypárti programmal. A többi jelölt a tehetős középbirtokosi, ill. tisztviselői kar tagjai közül került ki, kiegészülve egy Somogyban kevéssé ismert nagykanizsai ügyvéddel, ami a korábbi választási eredmények fényében nem volt igazán sikeres megoldás. A Negyvennyolcas és Függetlenségi Párt számára két ellenzéki képviselő halála.

61 valamint Körmendy Sándor visszavonulása váratlan nehézséget okozott a jelöltállítás során. A kormánypárthoz áttért sikeres jelölttel, Szontágh Pállal szemben nem állítottak ellenfelet, míg a többi kerületben a korábbi képviselőt (jelöltet) vagy pedig ismert országos és helyi politikusokat indítottak el. Utóbbi esetek közül elsőként Bárány Gusztáv kaposvári polgármester indulását kell említeni, mert ezáltal a kaposvári választás továbbra is jelképszerüen manifesztálta a rendszerhez való viszonyulás kérdését. Ugyancsak nem érdektelen szólnunk Szalay Imre leilei földbirtokosról, aki a tetstvére volt a kaposvári, megyei közélet egyre jelentékenyebb függetlenségi párti politikusának, Szalay Károlynak. A csurgói választó-kerületben a somogyi születésű és itt is aktívan politizáló Madarász József indult el a képviselői helyért folyó küzdelemben. A konzervatív ellenzék színeiben gr. Festetics Pál, a korábbi Deák párti képviselő volt az egyetlen jelölt. A választási mozgalom középponti kérdése természetesen a pártfúzióhoz való viszony volt, tehát a kampány során hangsúlyosan esett szó az egyik vagy másik párthoz történt csatlakozásokról, valamint az egyesülés politikai jelentőségéről és szerepéről (1. erről részletesen a mellékelt forrásokat!). A Somogy hasábjain megjelentetett számos írásban és tudósításban a kormánypárt szószólói igyekeztek elfogadtatni a közvéleménnyel, hogy ezentúl a kiegyezés alapkérdései már nem fogják kordában tartani az országért tenni akarók törekvéseit, tehát minden erőt össze lehet fogni az ország fokról-fokra való haladásáért. Mind a lap cikkeiben, mind pedig a Szabadelvű párti helyi szervezeteinek vagy jelöltjeinek közleményeiben élesen bírálták a 48-as alapon álló ellenzéket. A lap a korábbi választásokhoz hasonlóan gúnyos hangnemben „tájékoztatott" annak gyűléseiről és jelöltjeiről. A baloldali ellenzék agitációjáról tényszerűen annyit állapíthatunk meg, hogy ez alkalommal is széles körben folytatták a személyes agitációt a párt fővárosi vezetőinek részvételével. Több kormánypárti értekezleten elhangzott panasz alapján az is nyilvánvaló, hogy a pártnak az új helyzetről vallott felfogását népszerűsítő röpiratait is nagy számban terjesztették. Ezek legfontosabb aktuális mondandója természetesen az volt, hogy e párt hűséges maradt eszméihez, míg Tisza elárulta saját elveit a hatalomra kerülés érdekében. A párt szóbeli agitációja során valószínűleg még a korábbihoz képest is nagyobb erővel kellett bizonygatni, hogy ők hazafiak s a nemzet féltése, az ország haladásának elősegítése, nem pedig az ellenfeleik által sugallt „rombolás" politikájuk alapvető célja. A képviselő-választásokat 1875. július 1 -én rendezték meg Somogyban, már az új választójogi törvény alapján. A szabályozás során érintetlenül hagyták a nyílt szavazás intézményét, sőt az azonos jelöltre szavazó egy községbelieknek együtt kellett szavazniuk. Mint az első fejezetben már szóltunk róla, Somogyban a választói névjegyzékekre felvettek száma több ezerrel gyarapodott az előző választások-