Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875
nyomó többsége a megye egyes területein, ill. településein élt, lényegébben a parasztokkal azonos szinten. A szavazók összeírásával kapcsolatos problémákról, az esetenkénti hatósági visszaélésekről elég sok közvetett vagy direkt információ áll rendelkezésre mind a helyi lap hasábjain, mind pedig a hivatalos iratokban. A Somogy c. lapból természetesen csak közvetett módon, az ellenzéket kritizáló cikkek és tudósítások egyegy mondatából tájékozódhatunk arról, hogy hazugok az ilyen állítások, stb. Az ellenzéki korteseket sújtó hatósági intézkedések 28 által is generált izgatott, itt-ott néha elvadult légkör egyfelől nyilvánvalóan már a regisztráltatástól is elriaszthatott ellenzéki beállítottságú lakosokat. Másfelől az összeírást végző küldöttségek munkáját is negatív irányban befolyásolhatta. A visszautasítottak hiányosan fennmaradt jegyzékeiből is kitűnik, hogy egyes kerületekben 2-300 személyt is kizártak, holott ezen a választáson még nem voltak pontos és szigorú szabályok a helyi bírók, jegyzők által bemondott adatok felülvizsgálatáról. A tanulmánynak ezen a pontján indokolt előre tekinteni abból a szempontból, hogy vajon a következő két választás során hogyan változott a szavazati joggal rendelkezők összességének száma. Az 1872. évi választások előkészítése során a kormányzat, levonva az ellenzék viszonylagosan jó szereplésével összefüggő tanulságokat, hatósági közegei útján - élve a hiányos szabályozás nyújtotta lehetőséggel -, igen szigorúan betartatta az összeíró küldöttségekkel a szavazóképesség feltételeinek érvényesítését. Ennek eredményeként Somogyban egyrészt többezerrel csökkkent a választójoggal rendelkezők száma: 21 039 főről 16 315 főre (!), másrészt a csökkenés a főként a legalább 1/4 telekkel, vagy egyéb ekkora birtokkal rendelkezők kategóriáját érintette. Ehhez képest újabb változás az 1874: XXXIII. tc, tehát az új választójogi törvény bevezetése után következett be a somogyi választók számában és összetételében is. 29 Egy 1875. februárjában kelt alispáni jelentés 30 szerint a szavazati joggal rendelkezők száma 3429 fővel, tehát mintegy ötödével emelkedett, annak ellenére, hogy az adócenzus hatókörének kiterjesztése miatt sok iparos és kereskedő vesztette el választójogát. Az alispán szerint ennek az volt az oka, hogy ezúttal nem kellett a földbirtokot illetően a telekkönyvi állást figyelembe venni. A választási kampány, tehát a jelöltállítás, a jelöltek és politikai programjaik népszerűsítésének döntő szakasza február közepétől a március 18-i szavazásig tartott. Terjedelmi okokból nincs terünk ezen izgalmas eseménysor részletes bemutatására, de néhány jellegzetes momentum felvillantásával megkísérelünk reális képet adni a történtekről. A képviselőjelöltek állítását sajátos, talán ellentmondásosnak is minősíthető körülmények határolták be. Egyfelől arról van szó, hogy a törvény értelmében formálisan egyének küzdelme volt a választás, akik néhány személy akaratából jelöltekké válhattak. Ugyanakkor a politikai küzdelem pártosodó irányzatok küzdelme volt, így természetesen csak azoknak a jelölteknek voltak tényleges esélyei, akiket egyik vagy másik választókerületi pártklub vezetői jelöltek, s maga mögött tudhatta a párt híveinek szervezeti és anyagi támogatását. Mind objektíve, mind pedig a
