Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875

szubjektív adottságok folytán a kormányzó Deák Párt kétségtelen előnyökkel bírt. Elsősorban az ő köreikben voltak ismert helyi politikusok, többnyire megfelelő anyagi háttérrel, a szervezési hátteret pedig garantálta a közigazgatási apparátus. Mindezt hatékonyan igyekezett alátámasztani a Somogy c. lap szerkesztője, aki folyamatosan bő teret adott a kormánypárt választási mozgalmának ismertetéséhez továbbá az általa és rendszeres szerzői által írt kisebb-nagyobb cikkek orientálták és mozgósították a kormány híveit. Az ellenzéki Balközép és a 48-as párti köröknek komoly nehézségekkel kellett megbirkózniuk. Korábban már érintettük a szervezkedésük és agitációjuk problematikáját, ezért e helyütt csak a jelöltállítás kérdésével foglalkozunk röviden. A kiegyezés óta eltelt egy-két esztendő nem volt elégséges arra, hogy a megyei közéletben felnőjenek és imertté váljanak ellenzéki beállítottságú politikusok, bár ez alól bizonyos fokig kivételt képezett Kaposvár mezőváros. így a helyi balpárti erők, - többnyire nem is különülve el Tisza, ill. Kossuth pártiakra -, jelöltjeiket elsősorban a fővárosi, ill. az országos politikai életben és/vagy közvélemény-formálásban szerepet játszó ellenzéki beállítottságú személyekben találhatták meg. Ezek után lássuk kik is voltak a somogyi választókerületek képviselőjelöltjei 1869-ben? Kétségtelen, hogy a legizgalmasabban, mondhatni az egész választási aktus emblématikus eseményeként alakult a kaposvári választókerület jelöltállítása. A kormánypárt jelöltje természetesen a legnagyobb tekintélyű somogyi politikus, Somssich Pál leköszönő képviselő lett. Mégis, egy váratlan fordulat miatt az ő jelöltsége is kérdésessé vált, amikor a kaposvári Balpárti Bizottmány felkérte a turini száműzetésben élő Kossuthot képviselőjelöltnek. Ettől kezdődően, tehát február első felétől ez a kérdés lett a kaposvári, sőt a megyei választási küzdelem középponti témája.

31 Miután véglegessé vált Kossuth jelöltsége, úgy tűnik, hogy Somssichnak kételyei támadtak, érdemes-e a széles körben tisztelt nagy hazafi ellenében, a valószínűsíthető vereség árnyékában, fenntartania a jelöltségét? Természetesen az a lehetőség is felmerült a környezetében, hogy miután Kossuth nem esküdött fel az alkotmányos szabályokra, a királyra, így jelölése törvénytelen és megtámadható. Végül is a helyzet maradt ennyiben s ezáltal a kaposvári választás egyértelműen az új berendezkedés, a rendszerváltoztatás feletti szavazás is volt. A többi választó-kerületben ugyancsak tekintélyes, az országos vagy a helyi közéletben ismert jelölteket állított a kormánypárt. (L. a 2. sz. dokumentumot!) A Balközép, ill. a 48-as Párt jelöltjeinek nem mindegyikéről lehetett ekkor tudni, hogy majd melyik párt frakciójában foglalnak helyet győzelmük esetén a jövendő képviselőházban. Horváth Sándor lelkésztől és Sárközy Bélától, a megye egyik vezető köznemesi családjából származó jelölttől eltekintve, a fővárosi ellenzéki körökből válogatták az érintett pártok korifeusai a somogyi választókerületek jelöltjeit. Clementisz, báró Mednyánszky és Sréter kifejezetten a 48-as radikális ellenzéki, ill. szabadságharcos hagymányt személyesítették meg addigi életútjukkal. Mátyusz Arisztid és P. Szathmáry Károly a Tisza Kálmán vezette mérsékelt bakpárti ellenzék vezető csoportjához tartoztak. Utóbbiról feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a korszak egyik vezető szerkesztő-publicistája volt.