Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875

Az ország számára a kormány által 1869. március 2-án a törvényhatóságokhoz intézett felhívás

23 juttatta kifejezésre, hogy a választások rendjének megőrzésére kiemelt figyelmet fordít a hatalom, s ezen szándékát minden rendelkezésére álló eszközzel érvényesíteni kívánja. A megyei bizottmányok jogosítványa volt az országgyűlési választásokkal összefüggő legfontosabb helyi politikai és közigazgatási döntések meghozatala. Azok elnöki funkcióját a főispán töltötte be, ez által is a kormány, ill. a helyi kormánypárti tényezők viszonylag könnyen tudták akaratukat érvényesíteni. Somogyban annál is inkább így történhetett, mert a még 1867. májusában megtartott tisztújításon kivétel nélkül a Deák Párt híveit választották be a megyei tisztikarba. Ilyen körülmények között az 1869. március 3-án tartott megyei közgyűlésen egyhangúlag elfogadták a főispán által, a kormány- és belügyminiszteri rendeletek alapján tett előterjesztést. Igaz, Madarász kifejtett bizonyos ellenérveket, de a gyűlés légkörében semmi esélye nem volt bizonyos, a hatóságok esetleges visszaéléseivel kapcsolatos aggályok megfontolásának.

(L. a 7. sz. dok.-ot!) Ugyanezen a gyűlésen, túlnyomóan a kormánypárt embereiből, megválasztották a Központi Választmányt és a választókerületi összeíró küldöttségek (bizottságok) tagjait, akik automatikusan szavazatszedő küldöttséggé alakultak át a választás során, kiegészülve a jelöltek bizalmi képviselőivel. A Központi Választmány elnöki tisztét a törvény alapján a megye 1. alispánja töltötte be, esetünkben Csépán Antal. Ez a testület, ugyancsak a március 3-án tartott ülésén, március 18-át tűzte ki a Somogy megyei képviselő-választás határnapjaként. Ezzel kapcsolatban nem érdektelen ismét felidézni a belügyminiszter már hivatkozott első rendeletének azon passzusát, amelyben hangsúlyozta: a választási határnapok kitűzését egyeztetni kell a szomszédos megyékkel, hogy a kis létszámú hadsereget a szükséges helyen és létszámban tudják karhatalmi erőként bevetni. A választásokra való felkészülés részeként került sor a szavazati joggal rendelkezők névjegyzékeinek összeállítására településenként, ami az adott viszonyok között nem volt könnyű feladat. Nem álltak rendelkezésre statisztikai felmérések, megbízható adózási listák, stb.

24 Már csak ebből következően is tág lehetőségek voltak az esetleges visszaélésekre, s mindezt olyan körülmények között, amikor az egymást követő miniszteri és főispáni leiratok határozottan szólították fel a közigazgatási apparátust a Deák párti jelöltek sikerének előmozdítására.

25 Új szabályozás híján az 1848: V. tc. 1. és 2. §-ban meghatározott előírások képezték a szavazási képesség alapját, mely törvény megalkotói egyébként a későbbi jogalkotás keretében kívánták részletesen szabályozni a választójog gyakorlásának mikéntjét. A történeti irodalomból jól ismert, hogy az egykorú európai választójogi szabályozással azonos színvonalú, liberális szellemű volt ez a törvény, s ez a megállapítás érvényesnek tekinthető a XIX. század 60-as éveire nézvést is. Az összeíró küldöttségek abban a 8 választási kerületben működtek, amelyeket még 1848-ban állapított meg a megyei bizottmány. A kerületek száma kettővel meghaladta a járások számát, tehát emiatt is jelentős eltérés volt a járási és a választási területbeosztás között. A választókerületek székhelyei közül ekkor csak Kaposvár, Marcali és Szigetvár voltak egyben járási székhelyek, míg Csurgó fő-