Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875
közvélemény figyelmét a kormánypárti hatósági apparátus korlátozó, sőt erőszakos, az ellenzék korteseit és híveit sújtó intézkedései iránt. 1869. január-február folyamán tehát megélénkült a megyei politikai élet, melynek első jelentős aktusaként január 11-én megalakult a Somogy Megyei Deák Párt (1. a 2. sz. dokumentumot!), majd 15-én a balpárti ellenzék tartott népgyűlést ugyancsak Kaposvárott Madarász József közreműködésével. (L. a 3. sz. dokumentumot!) A pártok választási agitációja ugyancsak megélénkült, s e tekintetben a Somogy azzal is igyekezett hozzájárulni a kormánypárt feltételezett sikeréhez, hogy továbbra is közölt éles, gyakran gúnyos és lekicsinylő, sőt esetenként sértő hangnemű cikkeket az ellenzékiek választási akcióiról és hirdetett eszméiről, politikai követeléseiről. A választási küzdelem egyik jellemző, a felek mentalitását is tükröző „ütközete" játszódott le január-február fordulóján, amikor is Kaposvár mezőváros ellenzéki irányú elöljárósága kihelyeztette a pártzászlót a városházára. A Központi Járás főszolgabírája a törvényre hivatkozva ezt megtiltotta, azonban a képviselőtestület a február 1-i ülésén 18 megtagadta a főbírói utasítás teljesítését, és egyúttal elutasította a Deák pártiak azon kérését, hogy kihelyezhessék saját zászlójukat is az épület falára. A kaposvári politikai küzdelmek tovább éleződtek a következő hetekben azzal összefüggésben is, hogy az ellenzék felkérte jelöltjének Kossuth Lajost, ami egyfelől fellelkesítette a balpárti szimpatizánsokat, másfelől elkeseredést és dühöt válthatott ki a kormánypárti oldalon. (A jelölések kérdésére még kitérünk a későbbiek során.) Minden esetre - egy hiteles forrásban olvashatók szerint - egészen alpári jelenetek játszódtak le a két fél között a februárban tartott kaposvári balpárti gyűléseken. 19 (L. erről a 8. sz. dokumentumot is!) A választási mozgalmaknak tehát már az első időszaka is az éles konfrontáció jegyében telt el, holott még hivatalosan ki sem tűzték a képviselő-választások határnapját. Az előkampányban történtek ismertetése után térjünk vissza a képviselőválasztás lebonyolításának kérdéséhez. A kormány, tapasztalva az országban növekvő nyugtalanságot, alaposan készült, ill. igyekezett a helyhatóságokat is felkészíteni a kormánypárt sikere érdekében. B. Wenckheim Béla belügyminiszter 1869. február 7-én rendeletet intézett a főispánokhoz 20 , amelynek lényege így foglalható össze: bár a választásokat elrendelő királyi leiratot még nem adták ki, de az országban tapasztalható erőteljes pártmozgalmak - itt-ott máris összecsapásokkal tarkítva! - miatt a rend fenntartása, a választások lebonyolításához nyugodt feltételek biztosítása elengedhetetlenné teszi a katonaság igénybe vételét karhatalmi célokra, nem csak a választások napján, hanem már azt megelőzően is. Ezt követően még e hónap végén 21 , már a somogyi eseményekre hivatkozva, elnöki-bizalmas leiratban rendkívüli királyi biztosi jogkörrel ruházta fel Jankovich László főispánt, s arra is kérte, hogy sürgősen mérje fel a szükséges katonai erő nagyságát, mert ha indokolt, akkor a szomszéd megyékben állomásozó egységeket is átvezényeltet Somogyba. A főszolgabírákkal történt egyeztetés után a főispán, a március 13-án kelt válaszában 9 századnyi, összesen 600 fős katonai erő kirendelésére kért engedélyt, amelyből 2-2 századot Kaposvárra, ill. Szigetvárra kért felhasználni. 22
