Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875
a törvény végrehajtását, sőt rendkívüli hatáskört is kaphattak a körülményektől függően. Márpedig azok éppen egyre izgalmasabbá váltak attól kezdve, hogy napirendre került a parlamenti választás. Ismeretes, hogy az önkényuralom, de a provizórium időszakában is nagyon sok nemzeti és egyéni sérelem keletkezett, a velük együtt járó érzelmekkel, ellentétekkel. A paraszti rétegeket midezen felül nagyon is ellentmondásosan érintették a jobbágyrendszer alóli felszabadulás tényei és következményei. Az évtizedes várakozások után a kisnemesi és paraszti, de más csoportok is egyfajta igazságtételre vágytak, illetőleg azt reméltek a függetlenség, a szabadság és a demokrácia gyakran hangoztatott elveinek érvényesülésétől. Ezen a talajon bontakozott ki a kiegyezéssel elégedetlen nemesi csoportok függetlenségi erőinek pártosodása a Tisza Kálmán féle Balközép és a Kossuthot követő Országos 48-as Párt körül. Utóbbinak az ország jelentős részét átfogó demokrata köreiben egyre hangosabban nyilvánult meg a társadalmi igazságosság és egyenlőség igényét a paraszti sérelmekre is kiterjesztő agitáció. A választások közeledtével a különböző politikai erők szervezkedése felgyorsult és hatékonyabbá vált a jelöltállítás érdekében. A Szabadelvű Kör még 1868. november 2-án tisztújító gyűléssel kezdte meg a választásokra való felkészülést, majd az év utolsó napján ugyanazok kimondták a Deák Kör megalakulását, ami már közvetlen előzménye volt a megyei pártklub létrehozásának. 13 November végén a Balközép hívei ugyancsak szerveződni kezdtek s elsőként a marcali választókerületben alakult meg a bizottmányuk, majd december 6-án Kaposvárott tartottak zászlóbontó népgyűlést. Ezt követően a Somogy több rövid hírben számolt be ezen irányzat szervezkedéséről is, és tulajdonképpen kezdettől fogva szinte egységesen kezelte a különböző ellenzéki csoportok fellépését. 14 Tény, hogy akkoriban, sőt az általunk tárgyalt időszak egészében, szervezetileg nem igazán különült el a baloldal - korabeli kifejezéssel: Balpárt - fellépése. Az ellenzéki agitációról szóló későbbi cikkek ismeretében mindez nem tekinthető véletlennek a lapszerkesztő részéről, inkább szándékos egybemosásnak, mintegy elriasztandó a közvéleményt, a szavazókat az ellenzéktől. (L. a melléklet ilyen tartalmú dokumentumait!) A politikai irányzatok helyi szerveződése igazából 1868. december végétől vált lendületesebbé. A kormánypártiaknak erre kiváló alkalmat nyújtottak a lejárt megbizatású képviselők választókerületi beszámoló gyűlései, amelyekről a Somogy rendszeresen és nagy terjedelemben tudósított. 15 Milyen lehetőségei voltak ugyanerre az ellenzéki pártoknak? Egyfelől a szélsőbali erőknek működött Kaposvárott és néhány más településen a demokrata köre, 16 ugyanakkor sem nekik, sem pedig Tisza Kálmán Balközép Pártjának nem állt rendelkezésre a megyében helyi orgánum. E pártok országos vezérei időben felismerték, hogy a vidéki befolyásukat csak úgy növelhetik, ha a pártok országos újságjait 17 és nagy számban kiadott röplapjait széles körben terjesztik továbbá a sűrűn tartott népgyűléseken és más módon folytatott szóbeli agitációval vezető politkusaik - a vidéki híveikkel karöltve - népszerűsítik politikájukat és jelöltjeiket. Mindehhez társult az a jogos, ám taktikai szempontból is ügyesen alkalmazott módszer, hogy folyamatosan ébren tartották a
