Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875
A megyei társadalom mérvadó körei és szavazati joggal rendelkező paraszti, részben kisnemesi tömegei ellentmondásosan viszonyultak a kialakuló dualizmus, a kibontakozó polgári fejlődés jelenségeihez. A kiegyezésben résztvevő s abban érdekelt arisztokraták és tehetős középbirtokosok álláspontját pregnánsan kifejezi az a felhívás, amellyel Somssich Pál országgyűlési képviselő fordult a helyi közvéleményhez. 6 A somogyi és az országos közélet tekintélyes személyisége az alkotmányosság helyreállításaként üdvözölte az országgyűlésnek felelős független magyar minisztérium (értsd: a kormány) létrejöttét, s felszólította a megye közönségét annak támogatására, az ellentétek, a sérelmek és a pártoskodás félretételére. Ugyanebben az időszakban e csoport prominens és aktív tagjai igyekeztek a közvélemény formálás és szervezkedés eszközeivel egyaránt szilárd bázist teremteni a megyében a kompromisszumok politikájához. Az 1866-ban Roboz István által megindított Somogy c. hetilapban 7 rendszeresen jelentkeztek e réteg legképzettebb tagjai olyan írásokkal, amelyek népszerűsítették és védelmezték a Deák Ferenc nevével fémjelzett politikai irányt, hangoztatva egyben az erők összefogásának szükségességét. A pártosodás folyamata, - ha nem is a mai értelemben „hivatalosan" 1867. májusában kezdődött megyénkben, amikor Kaposvárott megalakították a Deák Kört, amelynek elnöke Somssich Pál lett. 8 A nemesi középosztály somogyi köreiben is komoly befolyása volt a Tisza Kálmán vezette Balközép Pártnak, s voltak hívei a Kossuth irányát követő - gyakran „szélsőbaléként emlegetett - Országos 48-as Pártnak, de erről csak közvetett források állnak rendelkezésünkre, ezért nem becsülhető meg igazán e befolyás kiterjedtsége. Mindenesetre abból a tényből, hogy a kormány vonalát követő Somogy rendszeres cikkírói gyakorta foglalkoztak az ellenzékiség problémáival, arra következtethetünk, hogy már kezdettől fogva jelentős volt ez a hatás. Az 1867. augusztus l-re összehívott megyebizottmányi ülésen 9 a radikális ellenzék ismert személyisége, Madarász József volt az, aki egyedül szólalt fel nyilvánosan az ország szabadságára és függetlenségére nézve sérelmesnek tartott kiegyezés ellen, s nem nyilvánított bizalmat a kormány iránt. Mindenek előtt az ő fellépésének volt az eredménye, hogy 1868. január 31-én megalakult a Somogy Megyei Demokrata Kör. 10 Az ellenzéki kör, akárcsak a kormánypárti, gyakorlatilag laza pártklubnak tekinthető, nem működött rendszeresen. Erről egyértelműen tanúskodnak pl. a Somogy c. lapban ismétlődő fejtegetések a Deák Párt szervezésének szükségességéről. A lap szerkesztője ennek érdekében június folyamán nyilvánosságra hozta, hogy újságját politikai lappá formálja azért, hogy támogatni tudja „az átalakulás nagy küzdelmeit". 11 Az 1865. évben összeült országgyűlés mandátuma 1869. január 10-én lejárt, ezért az 1848: IV. és V tc.-ek alapján 12 sor került az új országyűlés összehívására és a képviselő-választások kiírására. A törvény értelmében az uralkodó a kormány előterjesztése alapján meghatározta az új orzsággyűlés egybehívásának napját, a kormány, ill. a belügyminisztérium a megyei közhatóságokkal egyetértésben döntött a választásokkal összefüggő kérdésekben. Kiemelkedő szerepe volt mindebben a vármegyék főispánjainak, akik a kormány megbízottjaiként e téren is felügyelték
