Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban a dualizmus kialakulása idején, 1867-1875

választások nyolc évtizedes történetét. A munka végső eredményeként összeállítható lesz egy, nem csupán választás-, hanem politikatörténeti forrásgyűjtemény, ill. elkészíthető egy, az 1867 és 1947 közötti időszakban lefolyt somogyi képviselőválasztások történetét bemutató monográfia. A szerző mindezen megfontolások alapján ezúttal mindössze arra vállalkozhat, hogy a helyi források segítségével bemutassa az 1867 utáni évtizedben lefolyt parlamenti választások somogyi történetét, és közzétegye azok legfontosabb levéltári és sajtóbeli forrásait. A megyei és országos történések és folyamatok összefüggéseinek, valamint a választási rendszer és magatartások helyi sajátosságainak részletes, átfogó elemzése csak az egész dualista korszakban történtek ismeretében végezhető majd el megalapozottan. 1869. Választás a rendszerváltozás jegyében Az 1867-ben létrejött osztrák-magyar kiegyezés eredményeként kibontakozhatott a modern magyar alkotmányos, lényegében a klasszikus liberalizmus elvein alapuló államrendszer megteremtésének, vagyis a rendszerátalakításnak, -átalakulásnak a folyamata. Ismeretesek azok a korlátozó tényezők és a valóságos fejlődési korlátozottságok, amelyek a dualista - kialakulása idején a korszerű alkotmányos liberalizmus elveinek lényegében megfelelő - politikai rendszer megmerevedését elősegítették. Nem feladatunk, és nem is indokolt itt és most a korabeli társadalmi-gazdasági és politikai viszonyok részletes felvázolása. A továbbiak megértése miatt csak annak rögzítésére szorítkozunk, hogy a feudális maradványként megőrződött nagybirtokrendszer túlsúlya mily nagy mértékben határozta meg Somogy megye átalakulását, fejlődési vagy éppen stagnálási folyamatait a következő évtizedekben. Ha általában igaz, márpedig a történeti irodalom által bőségesen okadatolt, a tárasdalmi átalakulásnak az a sajátossága, hogy a nemesi állású nagy- és középbirtokos réteg meghatározó és mintaadó szerepet töltött be a sajátosan polgárosodó-kapitalizálódó Magyarországon, akkor ez fokozottan érvényes megyénkre. Témánk szempontjából ennek elsősorban nem a szavazati joggal rendelkezők összességének magatartásában, hanem a helyi hatalmi gépezet birtoklóinak folytonosságában és magatartásában van jelentősége. A megye gazdasági és társadalmi struktúrája egészében megegyezett az ország túlnyomó részére jellemző viszonyokkal, tehát alapvetően agrárjellegű volt.

5 A nagybirtok nyomasztó túlsúlya mellett Somogy több körzetében jelentékeny volt a kisbirtokos paraszti réteg aránya is. A nem számottevő hagyományos kézművesség mellett döntően csak az uradalmakban, ill. azok vonzáskörében kezdtek kialakulni a tőkés piacgazdaság csírái jelentek meg a kereskedő, a mezőgazdasági (földbérlő) ipari vállalkozások. Összességében a lakosság közel kilenctizede a mezőgazdaságból élt és viszonylagosan nagy számú közép- és kisbirtokos nemesi eredetű réteg volt a megyében. Miután a nagybirtokosok többsége nem a megyéhez kötődött, és a csoport tevékenyebb tagjai az országos közéletben élték ki ilyen irányú ambícióikat, így a megyei közigazgatás, a politikai élet szervezése és irányítása egyértelműen a közép- és kisnemesi eredetű családok, ill. a köreikből kialakuló tisztviselői-értelmiségi réteg kezében maradt.