Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Borsa Iván: A Somogyi Konvent oklevelei az Országos Levéltárban (Forrásközlés) (Ötödik közlemény) 1371-1380

hez; innen egy régi földjelhez, amelyben tölgyfa (ilicis) van; egy füvesút mellett [földjelet]

1 emeltek, s a határ a két birtok között véget ér. A határtól délre Marzaly, északra pedig Beryegh birtok van. Hártyán, hátlapjának közepén pecsét nyoma. DL 41958. (Múzeumi törzsanyag, Szalay Ágoston-gyűjt.) - XVIII. századi egyszerű másolata: DL 86861. (Esterházy cs. hercegi ága, Repositorium 96-1-2NB.) 1 Ez a szó tollban maradt. 375. 1375. március 10. (sab. p. Esto michi). A somogyi konvent emlékezetül adja, hogy Zakachy-i Péter fia: Benedek előttük megjelenvén azt a 10 hold földjét, amely a Zakachy-i Mindenszentek-egyház plébánosának (sacerdotis parochialis) erdeje mellett fekszik, minden haszonvételével és tartozékával 12 dénárpenzáért elzálogosította Zakachy-ból való (ab eadem Zakachy) Tamás fiainak: Jakabnak és Györgynek oly módon, hogy ezt ezért az összegért ő vagy utódai bármikor visszaválthatják. Papíron, zárópecsét darabkái. DL 6264. (Acta Paulinorum, Szakácsi l-l.) Kivonata Somogy megye múltjából (évkönyv) 17 (1986) 29/3. sz. 376. 1375. március 29. (V. a. Letare). A somogyi konvent előtt Kárai Bátor Balázs fia: Tamás Kára birtokon levő saját telekhelyét tíz dénármárkáért tíz évre feltételekkel elzálogosította Mérei János fiainak: Lászlónak és Lelek-nek. DL 49295. - Részletes kivonata: Somogy megye múltjából (évkönyv) 24 (1993) 17/89. sz. 377. 1375. április 29. (in octavis passce) után néhány nappal. A somogyi konvent jelenti Imre nádornak, hogy bírói intézkedő levelére (litteris adiudicatoriis) Tylay-i János diák kúriai jegyzővel (Byze-i János) felperes részére Bálint fráter papot, (Beryegh-i) Péter alperes részére pedig Ulrik fráter papot küldték ki, akik visszatérve jelentették, hogy húsvét nyolcadán (ápr. 29.) Fellabkeluiz birtokra összehíván a szomszédokat és határosokat a határjárást a felek ügyvédjeinek jelenlétében először a felperes előző határjárása szerint végezték. A Bossond folyóban kezdve keletre a közönségesen jegenyefa-nak mondott nyárfáig, innen keletnek a Hazugh folyóig, ahol egy tövisbokor alatt (sub uno dumo spinarum) földjelet tettek; innen a folyó folyásával szemben délnek kerülve (circueundo) Meztegeneu birtok határáig; innen kilépve a folyóból nyugat felé egy völgyben a Bidusser-ben két határjelig; innen a nagy úton mintegy (quasi) észak felé szintén két határjelig; majd nyugatnak Meztegenyeu birtok határai mellett négy földjelen át egy dombig, ahol újonnan telepített (plantate) szőlők vannak; a dombon áthaladva egy kis völgybe; innen keveset (haladva) nyugat felé a szántóföldek mellett egy cserjésben (rubetum) egy határjel; innen kanyarodva Keluiz birtoknál (penes) északnak az említett Bossond folyóhoz, s ebben a kezdeti jelhez. A felperes másodszor (vice secundaria) a konvent egy oklevele alapján mutatta a határt. Keleten a Hazugh folyó mellett, ahol egy gyerthyanfa-t találtak, elkezdve a közelben