Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Borsa Iván: A Somogyi Konvent oklevelei az Országos Levéltárban (Forrásközlés) (Ötödik közlemény) 1371-1380

mintegy (quasi) dél felől egy tölgyfa tönkhöz (truncum ilicis) értek; innen nyugatnak szántóföldeken át egy útig, azt keresztezve (transeundo) a cserjésben a felperes másik tölgyfatönköt mutatott mondván, hogy ez az a két fa, amelyet a konvent levele említ; átmenve a cserjésen egy másik úthoz értek, amelyet átugorva (saliendo) nyugat irányban egy völgyhöz értek, amelyet keresztezve egy dombhoz (monticulum) értek, s arról egy másik kis völgyhöz, majd nyugatnak és egy újonnan telepített szőlőhöz, majd egy cserjéshez értek; majd [Keljuiz birtok határaihoz, ahol egy fatönkről a felperes azt állította, hogy itt volt két fa, amelyet az oklevél említ, de ezt ők nem észlelték (que tarnen eis non apparuissent). A konvent adásvételi levele (litterarum venditionalium) alapján Péter alperes így mutatta a határt: Keleten a Hazug folyónál (penes fluvium) egy mogyoróbokor alatt (sub uno dumo avellanarum), ahol egy határjelet megjelöltek, s Péter alperes szerint ott valamikor egy tölgy- és egy gyertyan-fa. volt, amit kiküldöttek nem észleltek (que tarnen eis non apparuissent); innen nyugat felé egy úthoz értek, amelyen túl a cserjésben egy fatönköt mutatott határjelként mondván, hogy itt egy tölgy és egy körtefa volt, de nekik ez nem tűnt fel (eis non apparuisset); innen tovább nyugat felé a cserjésből mintegy kikanyarodva egy másik cserjésbe jutottak, ahol egy földhányást (tumulum terre) mutatott mondván, hogy itt két földjel (meta) volt egyik tölgyfával, [...], de ők maguk itt határjelet nem észleltek (invenissent); a felek demonstrációjában határjeleket nem találtak. Péter útmutatása volt a jobb, ahogy ránézvést megtudták ítélni (prout visu considerare potuissent). A vitás földterületet más derék férfiakkal együtt két ekényire és 60 holdra becsülték és e területen egy egykerekű malmot is találtak. Tartalmilag átírta Garai Miklós nádor 1376. október 15-én kelt privilégiumában. DL 42020. (Múzeumi törzsanyag.) 378. 1375. május 2. (4. die oct. pasche). A somogyi konvent emlékezetül adja, hogy Scepus-i Jakab országbíró bírói intézkedő levele (litterarum adiudicatoriarum) értelmében a Chorgow és Béren birtokok között levő föld ügyében húsvét nyolcadán (ápr. 29.) a felperes Kanisa-i Lőrinc fiának: Jánosnak fia: Miklós részére Oth-i Kerekes (dictus) Gergely királyi emberrel Péter fráter papot, az alperes Remundus fráter Chorgow-i és újudvari (de Novacuria) preceptor részére Laak-i Domokos fia: János királyi emberrel Benedek fráter papot küldték ki. Ők Albertinus fráterrel, a Szent János-rend kereszteseinek és Sandorfeulde-i Péter fiával: Miklóssal, János fia: Miklós ügyvédjével visszatérve egybehangzóan előadták, hogy a vitás föld ügyében esedékes határjárást, határjelek megmutatását (demonstrationem), iktatást, becslést, határjelek megjelölését (metarum consignationes) és a vitás földdel kapcsolatos egyéb intézkedéseket jelen állapotukban minden bírsági tehertől mentesen (absque omni iudiciali gravamine) Albertinus fráter kérésére és törvényes közbelépésére (ad petitionem et legitimam intercessionem), a feleknek a konventi küldöttek jelenlétében tett kívánságára Ivánnap nyolcadának tizenötödik napjára (júl. 15.) halasztották. A felek kérni fogják a királyt, hogy mindkét fél részére különleges (specialis) királyi embereket jelöljön