Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szíjártó M. István: Követi napidíj és a vármegyei önállóság a XVIII. században

követelések által is kimeríttessünk, vagy a közjót hátráltassuk, országos törvény útján kell minden követnek bizonyos napidíjat határozni élelmére, melynél ha többet fogyaszt valaki, pótolja a magáéból. És ha az országgyűlés a meghatározott napnál tovább tart, ne kapjanak azután semmit, mert ily módon kényszerítve lesznek a haszontalan feleselések helyett mielőbb hasznos tárgyalásokhoz látni és azokban megállapodásra jutni."

6 Jóllehet azt ilyenformán már Esterházy Miklós nádor szorgalmazta 1637-ben született házszabály-javaslatában, az országgyűlési követek napidíját törvény a kora újkorban sohasem határozta meg.

7 A XVII. század egyes törvénycikkei arról tanúskodnak, hogy a vármegyék országgyűlési követeik költségeinek fedezése céljából adót vagy taksát szedtek. Az 1647. évi 134. törvénycikk arról rendelkezett, hogy a vármegyék nem kényszeríthetik saját, „az országgyűlésre küldött követeik költségének fedezése céljából semmi taksa vagy adó fizetésére" az országgyűlésen jelenlévő követeket (nemcsak vármegyeieket, de főpapi vagy mágnásköveteket sem), míg azok ezt a tisztet viselik. Ehhez hozzátette az 1655. évi 37. törvénycikk, hogy az említett „taksa vagy adó" az országgyűlésre királyi levéllel meghívottak birtokaiból sem szedhető. Noha e törvényi rendelkezés érvényét semmi sem korlátozta a későbbiekben, a Helytartótanács mégis szükségesnek látta 1730. április 14-i köriratában újra felhívni a vármegyék figyelmét arra, hogy a diétákra személyre szóló regálissal meghívottak javaik után nem kötelezhetők hozzájárulásra a vármegyei követek napidíjának fizetéséhez. A leirat ezeket a kérdéseket intézte a vármegyékhez: „Mennyi időre, milyen alapból vagy kasszából (vármegyei domesticából vagy publicából), milyen és mennyi napidíjat mely megyei küldötteinek adott a vármegye?" és hogy azt a diétára személyesen meghívottak javaiból is szedték-e.

8 A vármegyéknek az intimatumni adott válaszaiból az derült ki, hogy a nemesség mindenütt résztvett az országgyűléssel járó költségek fedezésében,

9 a legtöbb vármegyében pedig a házipénztár is. Több helyen csak az országgyűlés törvényileg két hónapban megszabott időtartama erejéig viselték a nemesek a terheket, s azon túl a házipénztár.

10 Később általában a házipénztárt terhelték az országgyűlési költségek.

11 A század végén ez ellen a gyakorlat ellen - hogy tudniillik a vármegyék országgyűlési követeit a misera plebs contribuens tartja el - emelte fel szavát Hajnóczy József.

12 Ereky István szerint a napidíj mennyiségét a szabad királyi városok országgyűlési követei számára kamarai rendelet szabta meg, a vármegyei követeknek pedig királyi resolutio állapította meg. Amennyiben pedig a vármegyék ennél többet fizettek, ami az 1751. és az 1764/65. évi országgyűlés kapcsán megesett, akkor a különbözetet királyi parancsra vissza kellett fizetniük.

13 Ezt láttuk az 1764/65-i diéta után Somogy megye esetében. A korábbi somogyi gyakorlatból viszont az világlik ki, hogy a vármegyei követek napidíjának központi megszabása már a század első felében is érvényesült, és már ekkor tetten érhetők a vármegyei elit törekvései, hogy kibújjon a szabályozás alól. A Helytartótanács 1726. december 14-én kelt leirata szerint Somogy megye adószedői számadásainak felülvizsgálatakor

14 többek közt arra derült fény, hogy a