Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Szíjártó M. István: Követi napidíj és a vármegyei önállóság a XVIII. században

A KÖVETI NAPIDÍJ ÉS A VÁRMEGYEI ÖNÁLLÓSÁG A XVIII. SZÁZADBAN* SZÍJÁRTÓ M. ISTVÁN Somogy megye 1765. július 9-én tartott közgyűlésén ismertettek egy április 29-én kelt helytartótanácsi leiratot, amely arról rendelkezett, hogy a vármegye az útiköltség-térítésen felül 4 forintnál magasabb napidíjat ne fizessen országgyűlési követeinek, akik a nemrég berekesztett 1764-65. évi diétán képviselték. A Helytartótanács egyfelől az egész országra érvényes szabályozásra hivatkozott, másfelől az adóalap védelmére. Ezen az országgyűlésen Somogyot Tallián János első alispán és Csepreghy Mihály főjegyző képviselték. Az április 30-án tartott közgyűlés, amelyen a másodalispán a megye köszönetét fejezte ki volt követeinek, úgy döntött, hogy költségeik fedezésére fejenként 5 forintos napidíjat és az utazásra 60 forintot vehetnek fel a házipénztárból. A helytartótanácsi rendelkezés hatására azonban megváltoztatták korábbi döntésüket. Egyrészt arról határoztak, hogy csak 4 forint napidíjat kapjanak a házipénztárból, másrészt viszont arról is, hogy a fennmaradó napi 1 forintot is pótolják valamilyen más alapból. 1766. január 10-én kelt leiratában a Helytartótanács visszatért a kérdésre, és felszólította Somogy vármegyét, hogy feliratban jelentse: hány követet küldött az utolsó diétára, s ezeknek mennyi pénzt fizetett ki napidíjként és bármely más címen. A leiratot a megye soron következő, március 14-i közgyűlése tárgyalta meg, s március 16-án kelt jelentésében Somogy vármegye azt állította, hogy két követe vett részt a nemrég véget ért országgyűlésen, és ők 4 forint napidíjat és 60 forint útiköltséget vettek fel a házipénztárból. Ekkor már tizenhárom napja úton volt a Helytartótanács következő leirata is, melyben a megye válaszát sürgették a január 10-i leiratban foglaltakra.

1 Bármilyen türelmetlennek mutatja ez a körülmény a központi kormányszék tiszviselőit, a válasszal végül elégedettek lehettek, és úgy tűnt, hogy ezzel az ügy le is zárult. 1769. április 25-én viszont az országos szinten egységes gyakorlat kialakítására hivatkozva a Helytartótanács felszólította a törvényhatóságokat, hogy nyújtsanak részletes tájékoztatást az utolsó országgyűléssel kapcsolatos költségeikről: ezeket egy táblázatban kellett részletezniük. A rendelkezés mint az „utolsó országgyűlést" említi az 1764/65. évi diétát. Az ország törvényei szerint három évente országgyűlést kellett volna összehívni,

2 vagyis ebben az esetben legkésőbb 1768 tavaszán. * A jelen dolgozatot megalapozó kutatást a Közép-Európai Egyetem Research Support Scheme programjának 933/94. számú ösztöndíja támogatta.