Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben

vezték. Padányi Bíró Márton általános püspöki helytartó Acsády hozzájárulásával 1734-ben osztotta a vármegyét jogilag a kaposvári és az igali esperesi kerületekre, amelyeket azonban 1742-ig egy esperes vezetett. Az újabb felosztás már Mária Terézia idején következettbe.

65 Padányi volt az, aki veszprémi püspökként 1745 és 1762 között a legjobban, leghatékonyabban és egyben a leginkább erőszakosan folytatta a katolikus egyház megerősítését. Jóllehet tevékenysége nem tartozik az általunk vizsgált korszakba, de említést érdemel. Ennek az az oka, hogy püspöksége idején megszüntette az akatolikusok vallásgyakorlatát, elfoglalta vagy leromboltatta a másvallású imaházakat, ugyancsak több templomot elvett, helyreállított katolikus plébániákat, templomokat és kápolnákat, valamint protestáns prédikátorokat űzött el főként az 1740-es években. Mindezekről a jelenségekről pedig feltételezhető, hogy már a 18. század első harmadában is fennálltak.

66 A megye néhány települése a fehérvári őrkanonokságnak adózott. Matusek András 1685 és 1710 között volt a javadalom élvezője, ő telepítette be Attalát. Halála után az a gróf Nádasdy László, pálos szerzetes és csanádi püspök lett a javadalmas, aki Gölle lakosságát katolikus hitre térítette és felépítette az attalai, majd a mernyei templomot. A főpap 1725-ben bekövetkezett halála után a javadalom visszaszállt a kamarára.

67 Somogy kisebb része a pécsi egyházmegyéhez tartozott. Ezek a részek már kezdettől fogva vitás területet jelentettek. A kezdeti egyházszervezés idején ugyanis joghatóságilag a veszprémi püspökség részét képezték, tizedük viszont a pannonhalmi apátot illette. Ezek a területek alkották a pécsi egyházmegye nyugati határát, amelynek hovatartozásáról, különösen Szigetvár és környékéről még a 18. század folyamán is voltak viták.

68 A pécsi egyházmegye gyors anyagi romlása az 1540-es évekkel kezdődött. A szerzetesség eltűnt, ugyanígy rohamosan fogytak a plébánosok, távol voltak a templomok patrónusai, kegyurai és a lakosság pedig elszegényedett. A reformáció hatására főként kálvinisták, illetve unitáriusok (ariánusok)

69 és nem lutheránusok alkották a protestáns hitet vallók nagy részét. A 17. század elejére teljesen eltűnt a katolikus papság, s a települések elfogadták az új hitet hirdetőket, csakhogy valaki kereszteljen, eskessen és temessen a faluban. A helyzeten próbáltak javítani a jezsuita misszionáriusok. (Mellettük szintén találkozhatunk licenciátusokkal.) A jezsuiták sorából kiemelkedett Horváth János, aki a 17. század első felében Andocsról gondozta a veszprémi püspök megbízásából Koppány, Kaposvár, Somogyvár környékét. Radanay Mátyás pécsi püspök (1687-1703) a jezsuiták 1687. évi tevékenységéről írott jelentésében számolt be arról, hogy a misszionáriusok Kaposvárra is eljutottak. Ugyancsak Radanay írásai között találhatók a pécsi születésű P. Bittevi térítő munkájáról szóló beszámolók, amelynek következtében az 1680-as években a kaposvári részeken Tengeld, Osii, Kánya, Tab, Zala, Kiskapoly, Aszaló, Egresd falvak kálvinista hitükről katolikus hitre tértek.

70 Az egyházmegyében, Somogyban Szentborbáson, Lakócsán, Tótújfalun és Potonyban a magyar katolikusokon kívül a horvátok követték még ezt a vallást. A Szentmárton környéki horvátok, beleértve a Szigetvár környékieket is, szlovin horvátok voltak. Hosszú évtizedeken keresztül a vidéken ők alkották a katolikus egy-