Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 30. (Kaposvár, 1999)

Somogyi Judit: Adatok Somogy megye egyházi és vallási életének alakulásához a török utáni évtizedekben

volt többek között a templom tisztántartása, harangozás, keresztelés, prédikálás, hitoktatás, esketés, temetés, körmenetek tartása. Ilyen széles jogkörük csak akkor volt, ha a közeli településeken nem volt felszentelt pap. Hatáskörük egyházmegyénként, plébániánként módosult, és jelentős szerepet játszottak abban, hogy a lakosság nem volt a protestáns prédikátorokra utalva s így egész helységek maradtak meg a katolikus vallás mellett a török hódoltság alatt.

61 Pfeiffer János szerint 1637-ben Somogyban 18 licenciátus működött (pl. Mernyén és Göllén). Tapsonyban 1723 óta állt szervezett plébánia, de a vidi licenciátus, Farkas János, aki 30 évig szolgált Nemesviden, járt át keresztelni és esketni még 1732-ben is. A törökkoppányi licenciátus, Tapolcai Pál nevét ismerjük még. Őróla 1732-ben esett szó egy anyakönyvi bejegyzés szerint. 1735-ben Somogyban az említett helyeken kívül Szentbalázson, Nemesdéden, Gálosfán, Gyarmaton, Hajmáson, Keresztúron, Kislakon, Kőröshegyen, Szentpálon, Sávolyon, Simonfán, Sántoson, Töröcskén és Újlakon éltek licenciátusok.

62 Az iskolamesterek számáról tudósít az 1726. évi összeírás, amely szerint 137 községből 119-ben volt mester. Az életkörülményeik rendkívül rosszak voltak, megélhetésüknek biztos alapja hiányzott. A kéthelyi iskolamester a plébános engedélyével egy kissé kijavított istállóban lakott, 6 forint 75 dénárt, 34 1/2 mérő búzát kapott, egyéb járandósága pedig nem volt. Több helységben a mester mint licenciátus tevékenykedett." A plébánosok eltartása is helységenként különbözött. Ahol örökös jobbágyok laktak, a plébániát, a paplakot és a templomot a kegyúr építtette a jobbágyok munkájának igénybevételével. A plébános eltartására bizonyos mennyiségű ingatlant hasított ki a sajátjából. Ehhez járultak hozzá a jobbágyok párbér címén páronként, azaz családonként személyes szolgáltatással. Kaposvár lakói nem voltak az Esterházyak örökös jobbágyai. Az uradalomból a számukra juttatott földből engedtek át évenként bizonyos mennyiséget a plébánosoknak. Ezen saját megegyezés alapján szántottak, kapáltak. A földben juttatott megélhetés azonban önmagában kevés volt a plébános eltartására, ezért egyéb illetményekkel is gondoskodtak róla. A város mint közület - communiter - a plébánosnak részben készpénzt, részben gabonát és más terményt adott. A várostól jövő járandóság nem egyéni teher, azaz nem párbér jellegű volt.

64 A török kiűzése során megkezdődött az elpusztult plébániák helyreállítása is. A veszprémi egyházmegyét 1687 és 1710 között irányító Szécsenyi Pál kalocsai érsek 1700 és 1710 között 11 plébániát szervezett újjá: Somogy megyében Lengyeltótit, Somogyvárt, Karádot és Buzsákot. Az igazi újjáépítés Volkra Otto János püspök idején (1710-1720) ment végbe. 171 l-ben ő telepítette be a piaristákat az egyházmegyébe, 11 templomot és több kápolnát építtetett, szorgalmasan járta az egyházmegyét és elbeszélgetett más vallásúakkal. Volkra és az őt követő gróf Esterházy Imre idején huszonöttel növekedett a plébániák száma, Somogyban ezek a következők voltak: Siófok, Nagybajom, Csököly, Kaposvár, Látrány, Attala, Marcali, Tapsony. A plébániák kis száma miatt eleinte Somogy vármegye egyetlen esperesi kerületet alkotott, hivatalosan districtus seu archidiaconatus Simighiensisnek ne-