Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Füzes Miklós: A magyar nemzet sérelmei. Egy elfelejtett röpirat a reformkori Magyarországról (Forrásközlés)
A rendőrségi másolatból nem derül ki, hogy a levélváltásnak közvetlenül mi köze van a röpirathoz. Az azonban biztosra vehető, hogy valahol, akinél a másoló a közelébe juthatott - talán Wesselényinél - egymás mellett voltak. Csak feltételezhetjük, hogy a magyar országgyűlési ifjaktól, illetve a „Társalkodási Egyesület” tagjaitól származik ez is, mint ahogy a levél is. További érdekességet a röpirat keletkezésének éve szolgáltat. 1833-ban nyomták ki ugyanis Lipcsében Széchenyi István: Stádium c. kötetét, melyben a tennivalók ugyancsak 12 pontban lettek meghatározva. A két munka egymással, majd az 1848-as 12 ponttal történő összevetése ugyanis további következtetésekre is alkalmat ad. (Ugyancsak 1833-ban jelent meg Wesselényi Miklós: Balitéletekről c. munkája, melyet Bukarestben nyomtattak.) A röpirat szerzőjének a neve ezen a kézirat-másolaton sincs feltüntetve. A szerző kilétéről Ballagi sem tudott felvilágosítást adni. A szövegből, a szerző elkötelezettségéből, annyi megállapítható, hogy a szerző köznemes, református, és minden valószínűség szerint megyei követ. Szerkezetét illetően a röpirat a „Stádium” felépítésével ellentétes felfogású. Előbb részleteiben kifejti a témát, majd megállapítja a téziseket. Széchenyi a 12 törvénytervezettel indít, és csak azután részletezi azokat külön fejezetekben. A röpirat két részre tagolódik. Az elsőben a sérelmeket tárgyalja a szerző, a téziseit ugyancsak tizenkét pontban fogalmazza meg. Szemléletük is eltérő. Amíg Széchenyi az egyes, általa is elismert sérelmeket megkerüli és így kísérli meg a társadalmi és gazdasági előrehaladást megfogalmazni, addig a röpirat ismeretlen szerzője a sérelmek tárgyalását tarja fontosnak, és azok megoldását követeli. A röpirat a középnemesség álláspontját képviseli, akik ragaszkodnak kiváltságaikhoz. Széchenyi ugyanakkor a kiváltságok feladására agitál. A röpirat, szerzőjének bevallása szerint is, az országgyűlési követek „közhangulatát” tartalmazza. Széchenyi munkáját az 1832-1833-as országgyűlés követeinek az előzetes tájékoztatására és meggyőzésére szánta. Nem rajta múlott, hogy munkája ilyen értelemben megkésett lett. Mindkét írás megegyezik abban, hogy elsősorban gazdasági kérdésekkel indít, és erre fűzi fel a társadalmi problémákat. A röpirat a költségvetéssel kezdi mondanivalóját, amelyben Magyarország aránytalanul nagy megterhelését, illetve az országban befolyt jövedelmeknek nem magyar célú felhasználását sérelmezi. Ennek keretében kitér a hadikiadásokra, az egyházi jövedelmekre, a kormányzati szervek tevékenységére, az igazságszolgáltatásra, az iskoláztatásra. Tárgyalja az uralkodó háznak a magszakadással kapcsolatos birtok-visszaháramlásból, a regálékból, a bányákból, a vámokból, a szerencsejátékból, a postai szolgáltatásból, a különböző ajándékokból származó jövedelmeit. Az ország társadalmi tagozódását jellemezve, csak a nemességről szól pozitív hangon. A legjobban a római katolikus egyházi személyeket ítéli el. A nemes szerinte a „csuda embere,” aki lényegébe megtestesíti a nemzetet. A jobbágyságról 72