Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Szita László: A Somogy megyei horvát nemzetiség iskola- és művelődésügye a két világháború közti időszakban
E miniszterelnöki referensi működés során nagy történeti forrásértékű iratok születtek, amelyek Somogy megye horvát népességének általános gazdasági, szociológiai és különösen kulturális helyzetére világítnak rá. A nyelvi magyarosítás kifinomult módszerei mellett azt is érzékeltetik, hogy a Dél-Somogyban élő horvát- ság erodáló nemzeti identitása ellenére a roppant szociális gondjai közepette tartotta magát. A szakreferensi ellenőrző és „felderítő munka” nem csak az iskolaügyre valamint a művelődés helyzetére tért ki, hanem mint a miniszterelnöki utasítás 1929. május hóban ezt előírta: „...Margitai József szakreferens, kormányfőtanácsos köteles Zala és Somogy vármegyék horvát ajkú kisebbségek által lakott községeibe a lakosság községi, iskolai, nyelvi, közgazdasági és egyéb szociális viszonyait tanulmányozni, s szerzett tapasztalatairól jelentést kérek!”9 1935-ben Moravecz Imre szakreferens kiszállásainak indoklásában a következőket olvashatjuk: „...a Jugoszláv határ melletti települések horvát kisebbségének fokozott ellenőrzése, és gazdasági és hivatali (földbirtok ügyei jugoszláviai területen) problémáinak hathatós támogatása, továbbá a partvédelmi munkálatok káros következményeinek megtekintése, s horvátjainknak ugyancsak hathatós segítése, hogy a falvak a vízmosta telkek védelmében eredményesen tudjanak védekezni...”10 A szakreferensi szolgálat diplomáciai tevékenységhez is szolgáltatott adatokat a miniszterelnökségre. Jogi és anyagi vonzatú vitás ügyekben tájékozódott. így a zágrábi egyházmegyéhez tartozó falvak, amelyek 1921 után a Veszprémi Püspökséghez kerültek, anyakönyvi, kegytárgyi stb. követeléseiket a referensek útján juttatták el a kormányzathoz. A referensi működés sikeresen segített megoldani olyan feladatokat, amelyek szinte valamennyi horvátok lakta község több évtizedes súlyos gondja volt. Ez a már említett drávai partvédelem ügye volt. A referensi jelentések mindegyike nagy részletességgel tájékoztatta a miniszterelnökséget erről. Heresznye és Bolhó településeken egy 750 méter hosszúságú partszakaszon évente 4-5 méter szélességet vitt el az áradás. A referensek késztették együttműködésre báró Solymossy Ödön örököseit, a község legelőtársulatát, s magát a lakókat, hogy egymással összefogva a védelmi munkálatokat elvégeznék. Ehhez még miniszteri támogatásban is részesültek.11 II. A Somogy megyei Dráva menti horvátság A tanulmányunkban közlésre bocsátott források értékeléséhez röviden át kell tekintenünk a Dráva mentén kialakult horvát etnikumú régió néhány népességtörténeti jelenségét. A török után közvetlen a Dráva vonalában, a folyó bal partján keletkezett települések szinte kivétel nélkül horvát, sokác és vend etnikumúak voltak. Egy tanulmányunkban kimutattuk, hogy a XVIII. század első évtizedeiben tisztán horvát vagy horvát-vend, illetve horvát-magyar települések jellemzőek. 145
