Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Szita László: A Somogy megyei horvát nemzetiség iskola- és művelődésügye a két világháború közti időszakban
A migráció Szlavónia és Muraköz, illetve Vas és Zala megyékből történt. A déli és dél-nyugati irányból jövő migrációval egyidőben magyar etnikum is érkezett Dél-Somogy Dráva menti régiójába. így keletkeztek a vegyes etnikumú: ma- gyar-horvát, horvát-magyar nemzetiségű falvak.12 Egy évszázad alatt e térségben fekvő községek nemzetiségi etnikai struktúrája a transzmigráció következtében alaposan megváltozott. Etnikai karaktere azonban a XVIII. század legvégén a XIX. század elején csak nagyon kis mértékben változott. Erre az időszakra a török után bevándorolt horvátság nagy része azonban továbbvándorolt, vagy visszavándorlás révén átadta helyét más etnikai csoportoknak. Szlovák, újabb magyar, majd német etnikum betelepedése alakította ki e terület nemzetiségi arculatát. A XIX. század közepén készült Vörös József féle térképen horvát etnikum a Dráva mellett Drávasztárán, Révfaluban, Drávakeresztúron, Drávaszentmártonban, Szentborbáson, Lakócsán, Tótújfaluban, Potonyban, Babócsán, Bolhón, Aracson, Heresznyén, Vízváron, Agaréven, Bélaváron, Berzencén és Őrön élt többségben, illetve teljesen horvát etnikumú településen.13 A dualizmus időszakában, különösen a század hetvenes-kilencvenes éveiben a megyén belüli vándorlás alig feltárt jelenségeit figyelhetjük meg. A mostoha gazdasági viszonyok miatt, az ártéri gazdálkodás biztosította alacsony élelemtermelési produktumok következtében, a rendszerint nagy családi szervezetben élő horvát etnikum mutatja a legnagyobb belső (megyén belüli) elvándorlást. A népszámlálások adatait vizsgálva megállapítható, hogy 1880-ban 64, 1910-ben 131 településen élnek horvát szórványok. Ezzel a folyamattal egyidőben a felsorolt Dráva menti horvát etnikumú településeken figyelemre méltó népesség csökkenés állott be. Matai a következőt írta: „A 18. századi migrációban egyáltalán nem a 19. század nyolcvanas évekig elenyésző mértékben látszott más ok a gazdasági, gazdálkodási tényezőkön kívül, hogy a térségben a horvát etnikum ereje megcsappant.”14 Az etnikai arányok megváltozására csak a gazdaságtörténeti kutatások adhatnak majd választ, az kiderül azonban, hogy a drávai áradások, az alacsony hatékonyságú partvédelem, a nagybirtokok nyomasztó súlya, a parcellázás hiánya, a rendkívüli nagy arányú zselléresedés, majd a cselédség aránytalanul nagy száma, döntő indítékok voltak, hogy Dél-Somogyban az elvándorlás Babócsa Berzence, Bélavár, Bolhó, Heresznye, Révfalú és Drávakeresztúr esetében különösen szembetűnő etnikai szerkezetváltást mutat már az 1920. évi népszámlás tükrében. A horvát etnikum gyengülése 1920-1941 között ezekben a községekben különösen szembetűnő.15 Nincs módunk teljes mértékben tagadni a népszámlálások etnikai arányait mutató adatokat az azonban biztos, hogy a kor uralkodó nacionalista kormányzati politikájának megfelelően, a horvát etnikum rovására készültek. „Az elvándorlást mutató horvát etnikumú települések a két világháború között tovább gyengültek etnikai erőben.” 146
