Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Szita László: A Somogy megyei horvát nemzetiség iskola- és művelődésügye a két világháború közti időszakban
hazai németség kisebbségi iskolaügyével, szociológiai és művelődési, majd politikai kérdéseivel foglalkozott. Mindhárom referens a működési területén (a vármegyékben) szoros kapcsolatot épített ki az ún., járási szakreferensekkel, akik rendszerint a legműveltebb tanítók, tanárok soraiból kerültek kinevezésre. Évente többször a miniszterelnökség tanfolyamot rendezett részükre, ahol általános politikai tájékoztatáson túl, a vizsgált régió nemzetiségpolitikai, demográfiai, oktatásmódszertani, oktatáspolitikai kérdéseivel foglalkoztak. A harmincas években ezeken a tanfolyamokon döntő részben a német kisebbségi-nemzetiségpolitikai helyzettel, a konkrét ügyekkel mint az iskolatípusok kérdése, a nyelvi magyarosítás, a szélsőséges német (nemzetiszocialista) irány érvényesülésének megakadályozása az oktatásügyben, 1935-től az ún. „egységes oktatási rendszer” bevezetése kérdéseivel foglalkoztak.7 Elsősorban Margitai József, valamivel később Matai (Moravecz) Imre a „délszláv” települések problematikájával, főleg a horvát, vend falvak iskolaügyével is foglalkoztak. Mind a miniszterelnökség, mind a VKM ilyen céllal többször is kiküldte Somogy megye Dráva menti horvát falvainak általános- és iskolaügyi kérdéseinek szakfelügyeletével megbízva őket. Az ellenőrzésük során a vármegyei, a járási, és a helyi közigazgatási hatóságokkal együttműködtek. Természetesen minden esetben felkeresték a plébániákat is. Kiszállásaikról községenkénti, illetve iskolánkénti részletes beszámolókat készítettek közvetlenül a miniszterelnöknek, esetenként a kultuszminiszternek. A jelentéseiket a miniszterelnöki hivatal minden esetben megküldte a VKM-nek is. Néhány jelentés másolatát a vármegye főispánjának is, vagy az alispánnak is megküldte a kormányzat, hogy a szükségesnek vélt intézkedésekhez tényanyagként szolgáljon. A miniszterelnökség referensi szolgálat a vármegyei önkormányzat, valamint a megyei intézmények és ellenőrző közegek (tanfelügyelőség, szolgabíróság, esetenként a közgyűlés) tudtával ugyan, de azok bevonása nélkül is tevékenykedett. Az esetek többségében tájékoztató jellegével a szakreferensi kiszállások után kaptak részletes információt. A kormányzat egyszerű értesítéssel tudatta a főispánnal a hatósága területére küldött miniszterelnöki szakreferens működésének kezdetét, célját. Balázs (Bittenbinder) Ferenc szakreferens 1914. évi jelentését így kezdte: „Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! A Dél-Somogy vármegyében fekvő községekben az iskolák ellenőrzését váratlanul megkezdtem, hogy így a valóságos, mindennapi viszonyokról a legvalóságosabb helyzetet tanulmányozni tudjam...” Zala vármegyei alispán 1938-ban megjegyezte a főispánhoz küldött jelentésében, hogy „...célszerűbbnek tartanám Margitai József miniszterelnöki szakreferens előzetesen tájékoztatna a horvát lakosú falvak meglátogatásának céljairól, hogy közegeim által a kiküldöttet munkájában esetleg támogatni tudjam...”8 A látogatás váratlanságával a kormányzat egyrészt átnyúlt a vármegyei köz- igazgatás feje felett, másrészt a miniszterelnökség valóban ellenőrizni akarta a nem magyar etnikumú régiók kisebbségi problémáit saját szerveinek működtetésével. 144
