Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Szita László: A Somogy megyei horvát nemzetiség iskola- és művelődésügye a két világháború közti időszakban
A SOMOGY MEGYEI HORVÁT NEMZETISÉG ISKOLA- ÉS MŰVELŐDÉS ÜGYE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN SZITA LÁSZLÓ I. A miniszterelnöki délszláv referensek Somogy megyében Somogy Megye művelődéstörténete szempontjából nem elhanyagolható vizsgálódási terület az ún. „Dráva Menti Horvát Népcsoport” XIX. és XX. századi történetének feltárása. Sarosácz György a horvátság egyik első számú kutatója1 feltárta, és jellemezte ennek a népcsoportnak etnikai, történeti, kulturális jellemzőit. A Dráva menti horvátság jelentős települései a második világháború utáni közigazgatási rendezésig Somogy vármegye közigazgatási illetékességi hatáskörében volt. Egyházi irányítást illetően előbb a Veszprémi Püspökség, majd a Pécs Egyházmegye iuris dictiója alá tartozott községek voltak a horvát többségű települések. A tanügyirányítást a megyei tanfelügyelőségek, majd a Pécsi Tankerületi Főigazgatás ellenőrizte.2 A két világháború közötti teljes időszakban rendkívüli módon érvényesült a kisebbségi iskolaügyben az országos a kormányzat, és országos tanügyi kormányzat irányítása is.3 A szerb megszállást követően, 1921 szeptemberében a kisebbségi (nemzetiségi) minisztérium kezdte megszervezni a „nemzetiségi referens” szakfelügyeleti munkát.4 A nemzetségi minisztérium megszűnését követően a miniszterelnökség mellett, annak közvetlen irányítása alatt hozták létre a miniszterelnöki kisebbségi szakreferenciát.5 A szakreferensek között kiemelkedő szakmai, politikai és kisebbségi politikai tudással, műveltséggel rendelkező tanárok, tanítók voltak. Egyik legkiemelkedőbb referens Margitai József, aki elsősorban „délszláv” kisebbségi ügyekben volt tájékozott, a háború előtt 1918-ig „Szlavónia kisebbségi referense”-ként, a horvátországi magyarság ügyét referálta a mindenkori miniszterelnök részére. 1936-ban kitűnő könyvet jelentetett meg „A horvát és szlavónországi magyarok sorsa, nemzeti védelme és a magyar-horvát testvériség” címen. A két háború között nem véletlenül volt miniszterelnökség délszláv szakreferense.6 Margitai József mellett a horvát, szerb, vend etnikum helyzetét, kulturális és művelődésügyi viszonyait, elsősorban iskolaügyét és egyesületi tevékenységét a núniszterelnökség mellé rendelt Moravecz Imre Margitai Józseffel felváltva referálta. Ugyancsak kiemelkedő referensi tevékenységet folytatott Balázs (Bittenbinder) Ferenc. Ó elsősorban a 143
