Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 29. (Kaposvár, 1998)
Csóti Csaba: A dél-somogyi területek szerb megszállása
bízhatatlan adminisztráláshoz, ennyi jogtalansághoz, erőszakossághoz, kegyetlenkedéshez, nyílt lopáshoz, rabláshoz, a könnyű emberöléshez nem volt szokva, ilyet el nem tudott képzelni. Eleinte, a megszállás kezdetén az embereknek jó ruhában, órával, gyűrűvel ki sem lehetett menni az utcára, a mezőre. A toprongyosan, bocskorokban idejött szerb katonák, csendőrök az emberekről a ruhát a nyílt utcán rángatták le; ha jobb cipőjük, bakancsuk volt, azt lehuzatták. Még a szegény iskolába menő gyerekeket sem kímélték meg. Abban a tudatban élvén, hogy nekik mindent szabad, mindenüvé betolakodtak, magánházakba, iskolákba, ahol erőszakoskodtak. Egyes házakban ami megtetszett nekik elvitték. Ma egész sereg majorságot vittek el, máskor marhákat, disznókat hajtottak el. Egyes uradalmakból csordaszám hajtották el a marhákat a lovakat s egy-egy részét kereskedők révén a magyarországi kommunistáknak adták át, más részét Szerbia felé hajtották. A szőlőhegyeken a pincéket feltörték, ott dorbézoltak, vagy a bort tanyájukra szállították. A katonaság, csendőrség egy része állandóan részeg volt. Innen van az sok hajmeresztő kegyetlenség is amit egyesekkel elkövettek. Az egyes uradalmakat sequestrálták80 s néhol több seqestert is alakítottak. A tamócai uradalomban például 5 volt, mindegyik nagy [?] úri kényelemben [berendezve]. Az uradalmaknál elkövetett károkról, barbárságokról, rablásokról külön külön fejezetet kellene írni. A legtöbb erőszakosság, rablás és gyilkosság a demarkációs vonalon történt. Az átutazni szándékozó embereket ha elfogták irgalmatlanul kifosztották, pénzét elrabolták s alsó ruhájában engedték tova s hozzá meg is verték.81 A középiskolába járó tanulókat elmenetelkor s hazajövetelkor elfogva nemcsak kifosztották, de véresre is verték. Az embereket néha minden felszólítás nélkül lelőtték s ha nem halt meg, odamentek s megadták neki a kegyelemdöfést. A nagyobb pénzösszegeket vivő egyéneket előbb kifosztották s azután, hogy el ne árulják őket, irgalmatlanul agyonlőtték. Könyörgés, rimánkodás mit sem használt. A szerb katonák, csendőrök a nőket sok helyen az utakon elfogták s megbecstelenítették. A legkegyetlenebbek a magyarországi szerbek voltak, akik gyakran eltagadták, hogy magyarul is tudnak, csakhogy annál jobban kiismerjék a népet. A szerb katonaság minden emberének a fő törekvése a pénzszerzés lévén, működésüket, eljárásaikat is mindenben a vágy irányította. A legkisebb megjegyzést is ürügyül használták arra, hogy valakit letartóztassanak. Másnap, ha néhány száz, vagy vagyoni állapota szerint néhány ezer koronát lefizetetett, elengedték. A magasabb rangú tisztviselők milliókat szereztek. Az egyszerű katonánál, csendőrnél is százezrek voltak. Az uradalmakba beültetett sequestorok82 pedig a pénzszerzésen kívül százezerre menő bútorokat, fehérneműket vittek el a kastélyokból. Szigetváron az olvasókörben tekéző katonák egy-egy bábúra 1000 k[oron]ákat tettek. így hizlalt fel s gazdagított meg Somogy megye megszállott területe 100-100 bocskoros, addig nyomorban sínylődő balkáni embert, vagy renegát szerb anyanyelvű magyart. Mintha minden törekvésük arra irányult volna a szerbeknek, hogy magukat meggyűlöltessék s a szerb népet, a szerb hatalmat a legvisszataszítóbb alakban mutassák be. A lelkek megnyerésére, az érzelmeknek maguk részére való átalakítá136
