Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szántó László: Pártok harca a hatalomért és az 1945-1947. évi választások Somogyban. (Első közlemény)

egyéb jelentős közigazgatási posztokat. Mindebből logikusan következett, hogy a rendőrségi vezetői tisztségek megszerzésére törekedtek országosan, de Somogyban is. Csak ezt követően, a rendőrségi pozíciókat maximálisan felhasználva igyekeztek meghódítani a területi, a megyei és a települési közigazgatás vezető állásait vagy legalább a számukra megfelelőbb személyekkel betöltetni azokat. Természetesen a többi párt is igen fontos ügyként kezelte a közigazgatási pozíciókból való minél nagyobb részesedést már csak azért is, mert az általános emberi gyarlóságra apellálva bíztak abban, hogy az emberek az erősebbek, ill. a vezetők felé orientálódnak. Nem is szólva arról, hogy a vezető beosztást fel kívánták használni pártjaik megerősítésére. Az államigazgatás területi szerveinek és a helyi közigazgatásnak a többi vezető posztjáért heves személyi és politikai küzdelem folyt Somogyban is. Az ügyek alakulására esetenként közvetlen hatása volt a pártok közötti országos konfliktusoknak és megegyezéseknek. Lényeges szerepe volt továbbá a Kisgazdapárt nagyobb befolyásának, s a párt megyei vezetése tulajdonképpen a közigazgatási pozíciók megszerzésével vagy megtartásával igyekezett kiegyenlíteni a kommunistáknak a gazdasági és társadalmi életben megszerzett előnyét. A városi és a megyei vezető tisztségek nagyobb része megüresedett a nyilas uralom bukása után, mert az általuk kinevezettek vagy elmenekültek, vagy pedig népbírósági eljárás során feleltek népellenes cselekményeikért.

32 A megyékben az első számú közigazgatási-politikai állás a főispán tiszte volt, aki az 1886. évi tc. értelmében a kormány megbízottjaként általános törvényességi ellenőrzést gyakorolt a vármegyei és a települési önkormányzatok tevékenysége felett, és irányította a vármegyei majd a kaposvári törvényhatósági bizottság munkáját. Nem volt tehát közvetlen igazgatási jogköre, ám az átmeneti és bizonytalan körülmények között nem érvényesült tisztán ez a képlet. A koalíciós pártok közötti megegyezés alapján, miként azt már korábban említettük, Somogy vármegye főispánjának a kisgazdapárti Vidovics Ferencet nevezték ki 1945 áprilisában. A nézeteit és magatartását tekintve intranzigens politikus határozott és kemény ellenfele volt a helyi kommunista szervezetnek, s a koalíció keretein belül igyekezett korlátozni annak befolyását, sőt későbbi állítása szerint a szerveződését is. Személye emiatt hamarosan „vörös posztó" lett a kommunista vezetők szemében. Az ellentét miatt szélsőséges akcióra

33 ragadtatták magukat a kaposvári ifjúkommunisták, akik le akarták járatni a főispánt a somogyi közvélemény előtt. A későbbi pártjelentésekben ezt az olyan balos akciók közé sorolták a helyi kommunisták, amely a céljával éppen ellentétes hatást váltott ki. Az éles politikai ellentétek közepette ugyanakkor a megyei kommunista vezetők kénytelenek voltak Vidoviccsal együttműködni a különféle problémák megoldásában. A rendőrség vezetése és állományának átalakítása körül kialakult vitákkal vette kezdetét Somogyban is a hatalmi pozíciókért folytatott pártpolitikai küzdelem. A kommunisták szinte a felszabadulás másnapján igyekeztek megszerezni az Államrendőrség kapitányságának vezetői tisztségét. Az erre irányuló akcióik során nem is igen ütköztek komolyabb ellenállásba a többi párt kialakulatlansága miatt. Valószínűleg az a tény is növelte esélyeiket, hogy az államrendszernek ebben a szférájában többé-kevésbé a „tiszta lap" elve realizálódott.