Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján
szerint készült és a nézőpont is azonos, - az adatok feljegyzésében mutatkoznak eltérések. A Dél-Dunántúl nyugatra eső területének útjait és településeit egy 43 foliót magába foglaló iratköteg tartalmazza, amelyet az egész Landesbeschreibung elkészítésével megbízott Foith Oberstleutenant alá rendelt Mähler Hauptmann (kapitány) írt alá. y Ez a táblázatos anyag, amelyben való eligazodást többoldalas tartalomjegyzék segíti elő, kisebb útszakaszokra bontotta a nagyrészt Zala és Somogy megye egy részét magába foglaló területet. Az irat 13-14. oldalán találjuk az első két, Somogy megyét érintő utat, amelyeket Strasse néven jelöl, amelyek Berzencéről indulva Marcalit jelölték meg végállomásként. Az elsőnek iránya Csicsó, Iharosberény Inke, majd Vrászló, Puszta Gárdos, Nemes- és Kis-Vid, Szőcsény és Marcali volt. A másik út Berzencéből indulva Bolhás, Szob, Alsó- és Felső-Segesd, Böhönye, Mesztegnyő, majd Marcali felé halad. Az első lényegében a postaúttal azonos, és északi irányban Székesfehérvár felé tart, déli irányban pedig megvan az összeköttetése Pécs és Eszékkel, illetve Nagykanizsán át Zágrábbal is. A második utat a megye térképén bejelölve nem találjuk, ez valóban olyan „hadiút", amelynél a községi bekötőutakat és az út nélküli áthaladást is figyelembe vették. E táblázatba tömörített leírásnak katonai szempontjai abból is kitetszenek, hogy az útirány megjelölésén kívül az órákban megadott távolságot is közli, jó és rossz útviszonyok esetén. 10 Az elsőként említett s nagyjából a postaúttal megegyező út első szakaszánál - a leírás természetéből következően - elsősorban nem a hadsereg közlekedése szempontjából fontos pihenő- vagy tájékozódási helyeket említi a leírás. Eszerint az első útszakasz Berzencétől a Csurgói csárda vagy kocsma (Wirthaus) érintésével Csicsó és Iharos falvakon át Iharosberény mezővárosig tart. Ezt jó útviszonyok esetén 5, rossz utak esetén 6 óra alatt lehetett megtenni. Ennek az útszakasznak „minőségét" a következőképpen írja le a hadmérnök: természetes talajon halad (geht auf dem natürlichen Grunde fort), a szükséges javításokat a vidék népe (Landsvolk) végzi, az út oldalai szakadékosak, árkokkal szabdaltak. Az áthaladás elég széles. Járhatósága a zivatarok függvénye, mert három helyen homokos a talaj, mely csak száraz ideiben járható nehezen, de a többi helyen agyagos, ami zivataros idő esetén járhatatlan. A csicsói erdőn át vezetett az út. A terület egy része sík, Iharostól hegyes, és az út agyagos talajú, amelyen több névtelen patak folyik át. Ezeket fahidak ívelik át. A következő útszakasz Iharosberénytől Vrászlón át halad Inkére, majd Veresföld és Puszta Gárdos érintésével ér Nemes Vidre. Ez a távolság 5-6 óra alatt tehető meg. A talaj ezen a szakaszon agyagos. Inkénél szőlőskertekről tesz említést. Ezen az útszakaszon is sok a névtelen patak és a vizesárok, amelyeken fahidak vezetnek át. Az út harmadik szakasza Nemes Vidtől halad kis Vidre vagy Eblakra és Szöcsényen át Marcaliba. Ez a legkisebb távolság, a menetidőt 1 V4 órára becsüli. Az út talaja agyagos, helyenként homokkal kevert, itt is sok az erdő s a patak a fahidakkal. A táblázat egyik rovata a szükséges javítások feljegyzésére szolgál. Ezen az úton a hadmérnök az Iharos és Iharos Berény közötti szakasznál jelzi az
