Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára

pasa tisztje, aki ennek a halála után a parancsnokságot viseli, valamelyes legénységgel Ostrovac-r\á\ van. Még aznap felkerekedett a hadsereg és folytatta menetét a schebzel szorosig. A vonulás alatt jelentés érkezett Kyba ezredestől, hogy az a vár, nem úgy, mint a többiek - jószántából nem akarja megadni magát, s mivel a helyőrség 200 főnyi, védekezni akar. Mikor Jenő herceg a táborba érkezett, szemrevételezte a környéket, s megállapította, hogy a sík terep felé kettős, és Boszna felé egyes védőfallal és árokkal van ellátva. Majd felszólították a helyet; az ostromlottaktól azt a választ kapták, hogy a következő napig gondolkodási időt kérnek. De a tábornoki kar nem akart időt vesztegetni, hanem 400 gyalogost és 300 dragonyost, s lovast rendelt oda, (utóbbiak lóról szálltak) ugyancsak előrevonta a tüzérséget, de az a rossz idő miatt csak 1 órával az est beállta előtt ért a táborba. Pontosan megállapították a roham módját; 12 ágyú azonnal tüzelőállásba ment és tüzelt a paliszádra. Éjjel 2

h-kor két helyen megtörtént a roham, a palánkot kis fáradsággal elfoglalták. Kihoztak 3 ágyút, 7 lobogót, felgyújtották a palánkot, mely egész éjjel égett. A császáriak 14-15 halottat vesztettek, és néhány sebesültet. Utóbbiak közt volt a Salm ezrecfbeli

76 báró v. Delm alezredes.

77 Még ezen a napon megérkezett az egy kapitány parancsnoksága alatt levő, jobbkézre, Zvornik felé kiküldött lovasportya. Mindjárt Maglay-ba rendelték, mert az hely és Doboy vár a további rendelkezésig német és nemzeti milíciával lesz megszállva. Ugyancsak jelentett Kyba ezredes is, hogy Vranduck felé vezető úton 200 ellenséges lovassal ütközött meg, kik Schebze helyőrségét akarták megsegíteni. Megtámadta, részben levágta, részben foglyul ejtette őket, a maradékot menekülésre kényszerítette. A foglyok azt vallották, hogy a chihaja, Schebze és Vranduck között 2-3000 emberrel készen áll, a szorosban különböző sáncokat emel, hogy a császáriaknak kétségessé tegye annak birtokát. 19-én folytatódott a menet az Oronowza-völgyig. Az út fele jó volt, de a másik minél közelebb értek a szoroshoz, igen szük és kellemetlen lett, sok ledöntött fával akarta akadályozni az ellenség a menetet. Ezért a lovasság 3

h-kor, a gyalogság pedig csak éjjelre ért a táborba, a tüzérség a dragonyosok védelme alatt visszamaradni kényszerült a szoros bejáratánál. Az ellenséget egy magaslaton teljes készültségben várakozva találták. Mikor azonban aSchebze előtti ágyúzást meghallották, s észrevették a császáriak közeledtét, olyan sietséggel és rendetlenséggel vonultak el, hogy az őket üldöző Kyba ezredes néhány fegyvert, sőt ezüsttel kivert kardot talált útközben. Az elővéd Vranduck után a nemzeti milícia kivételével folytatta előnyomulását. 3-4 óra között erős lövöldözést hallottak, majd néhány óra múltán az említett ezredes jelentette, hogy megérkeztek a szoroshoz, az ellenséget állásban találták. A hajdúkat, és a lóról szállt németeket, a magaslaton lévő ellenség ellen irányította. Ameddig az ellenség csak a hajdúkat látta, megtartotta állását, de mikor észrevette a németeket, nagy kiáltozással, fegyvereiket eldobva nagy sietséggel hátráltak. Voltak, akik a meredek sziklafalon próbáltak menekülni, s úgy az állást, mint a várat elhagyták. Ezeknek, a különben kegyetlen és gőgös muzulmánoknak számára, most a német katonaság félelmetes lett.

78 Kyba ezredes jelentette még, hogy a chihaja személyesen is jelen volt, és egy rác kapitány majdnem elfogta, s nem tudott volna menekülni, ha nem hagyja vissza a turbánját, ezt a fő díszét. A törökök közül senki nem hitte, hogy a császáriak képesek lesznek hadsereget idáig vezetni. Hiszen a szorosok miatt majdnem lehetetlen lesz ágyúk odaszállítása - de most teljes rémületben és aggodalommal láthatták, hogy az expedíciónak semmi nem áll ellen.