Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára

Ha eddig kellemetlen és fárasztó meneteket kellett végrehajtani, 20-án újabb nehézségek vártak a hadseregre. Vranduck várhoz vezető út oly szűk és sziklás volt, hogy ha az ellenségnek bátorsága lett volna ezeket a szorosokat a császáriak számára kétségessé tenni, úgy az átkelés sosem lett volna lehetséges. Ebből kifolyólag a tüzérségnek és a málhának vissza kellett maradnia az OrohovicaA völgyben, s Boszna mentén szekérvárat alakítani. A Corbelli ezredbeWbáró v. Spork alezredes 400 német lovassal, 300 gyalogossal, és 200 hajdúval fedezte őket. Egyébként az is feladatuk volt, hogy a szorosokat mindenütt szabadon tartsák, s figyeljék az élelmet szállító konvojokat. A tüzérségtől lovakon bizonyos mennyiségű kézigránátot, szurokkoszorút, lőszert és sáncszereket hozattak, és rendelkeztek az élelem-utánpótlás ügyében: az egyik konvoj csak az Orohovica völgyig jött vissza, sőt a másik Doooynál maradt, mert hamarosan majd a visszaútra kerül sor. Végül e napon Senizánál ütötték fel a tábort, de a gyalogság csak későn tudott oda bevonulni. Estefelé Kyba ezredes egy Seren-i ezredbeli

79 dragonyost küldött, aki Bihács ostrománál átszökött a törökökhöz, majd Vranduck szorosnál elfogták.

80 Vallomása egyezett Kyba ezredes előző jelentésével, avval a hozzátevéssel, hogy a chihajának Boszniában semmi tekintélye nincs, és a szigorú írásbeli parancsokkal sem tud sereget gyűjteni, sőt akik egy ideig nála voltak, napról napra elszökdösnek. Úgy véli, hogy a chihaja Szarajevóba vonult. A Senizai tábor immár szép és gyümölcsösökkel teli vidéken volt, hol úgy száraztakarmányt, mint állatokat és hasonlókat nagy számban találtak. Megszállták közben Vranduck várát. 21-én ismét visszatértek Bosznához, melyen a hidak úgy meg voltak rongálva, hogy nem kívánták azokat megjavítani. Úgy gondolták, hogy csak jó útjuk lesz, azonban a régi tábortól 1 órányira elég magasan folytatódott, amelyen átvezető út jó volt ugyan, de a hegy magas volta miatt 2 órán át fel- s lefelé vezettetett. E hegy mögött ismét átkeltek a Bosznán, az ellenség által sértetlenül hagyott hídon. Leereszkedtek Doboyra. KYBA EZREDEST EGY RÁC NYELVEN ÍRT LEVÉLLEL SZARAJEVÓBA KÜLDIK, AZONBAN DOLGAVÉGEZETLENÜL TÉR VISSZA Az említett Doboyon Kyba ezredes csapatával ismét tábort ütött, de még megérkezése éjjelén 200 huszárral, minden ezredből egy jól lovasított kornétással, és élelmezővel Szarajevóba különítményt küldött ki azzal a paranccsal, hogy foglyokat ejtsenek és híreket hozzanak. Egy török és rác nyelven írt írást kellett magukkal vinniök, melyben az állt, hogy Szarajevó városát el akarják foglalni, s kegyelmet ajánlanak fel. Az ország lakosságának nagy része odamenekült, de nem engedték be a városba, hanem azon kívül kellett maradniok. Egy elfogott janicsár azt vallotta, hogy bár a városon kívül kb. 3000 ember van, de ezek legtöbbje polgár, paraszt vagy kereskedő. A török részéről ezt a hadi vállalkozást többé nem gyanították, hanem azt gondolták, hogy Banja-Lukába fognak vonulni, majd vissza Szávához. Bár a chihaja a városban volt, de senki sem akart neki engedelmeskedni, s a leváltott pasa is a hercegovinai civil lakossággal a városon kívül volt, 40 lovassal. Minél beljebb hatoltak az országba, annál szebb és megműveltebb lett a vidék, telve gyümölccsel; sok kis és nagy állatot találtak. Sok keresztény és arnauta lakos császári hűségre tért, és védelmet kért.