Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára
és kétszersülttel megrakott kocsi állt készenlétben, melyek az első parancsra követnek engem - feltéve ha az utak ellenséges támadás szempontjából biztonságosak. 10-én a többször említett Syrak - mocsárnál* táboroztunk, s még aznap az egész hadsereggel átkeltünk azon. A mocsár teljesen kiszáradt, az ellenség hídjára sem lett volna szükség. Mivel gyanítottam, (amit később megtapasztaltam), hogy az ellenség Szent Tamásnál felégette a mocsárhidat, és a vízmélység miatt, híd nélkül, a gyalogsággal és a málhával lehetetlen a vonulást folytatni, ezért az egész lovasság kíséretében, 100 mindenféle hídanyaggal megrakott kocsit Szent Tamásra vonultattam előre, és kb. 2-3 órával az est beállta előtt értem oda. Azonnal megkezdtük 2 híd verését: egyiket a gyalogság, a másikat a tüzérség és a vonat számára. Ezek virradatra elkészültek. Én azonban a lovassággal megálltam a mocsárnál, és azután, mikor a gyalogság odaért az egész hadsereggel, a Becse előtti élelmezőházig vonultam. Minden kiküldött hírszerző azt jelentette, hogy az ellenség egyenesen Szegedre vonul. Néhány ezer törököt, tatárt és lázadót előreküldött. 53 Ezután gróf v. Schlick 54 urat 200 lovassal és 4 eskadronnal, valamint 1700 gyalogossal, a már ottlevő ezredhez rendeltem azzal a paranccsal, hogy vegyen magához annyi pénzt, ami a munkákhoz szükséges és a szegedi élelmezőházhoz legalább egy palánkot készítsenek, azt olyan állapotba hozva, hogy az ellenség gyors lovassága ne rohanhassa le, ne égethesse fel. 10- én haditanácsot tartottam, és tájékoztattam a tábornokokat minden eddig beérkezett hírről, a hadsereg, és élelmezése jelenlegi állapotáról. Ezekről kikértem véleményüket, s velük együtt egyhangúan azt határoztuk, hogy haladék nélkül folytatjuk vonulásunkat az ellenség után. Nem volt már kétséges, hogy az egyenesen Szeged felé tart, melyhez legfeljebb 1 napra van szüksége. A következő éjjel értesített Zentárói de' Kuli kapitány, hogy az ellenség még mai nap délután ott volt, lovassága jórészét Zenta vidékére küldte, hogy azt fosztogatással és tűzzel-vassal pusztítsa el. E hírre - mindezt ellenőrizendő - kiküldtem portyára 2 hadnagyot, mindegyiket 30 lovassal, 5 kornétással és ugyanannyi élelmezővel. 11- én hajnalban felkerekedtem, és a hadsereggel 12 harci menetoszlopban továbbvonultam; 6 a lovasságból, 6 a gyalogságból tevődött ki. A zászlóaljakba és a dragonyos csapatokba sorolt tüzérség a középen menetelt, s a hadsereg mögött a teljes lovassággal a szállított málha. Kb. 1000 lovas volt a fedezetük azzal a paranccsal, hogy senkit se engedjenek lemaradni. Ebben az alakzatban 9 h-ig folytattam a menetet, amikor néhány, a hadnagytól visszaküldött élelmező azt a hírt hozta, hogy az ellenséges előcsapatokkal harcba keveredtek. Rögtön egy huszárportyát küldtem utánuk. így levegőhöz jutottak, elfogtak egy török pasát, kit azért küldtek ki, hogy rólunk jelentsen. A portyák veszteség nélkül tértek vissza, a pasát a menet alatt kihallgatták, azzal a fenyegetéssel, hogy a helyszínen lekaszabolják, ha nem az igazat vallja. Azt vallotta, hogy a nagyszultánnak mindenkor az volt a terve, hogy Szeged ellen vonuljon és megkísérelje a palánknak „menetből" való elpusztítását. Thököly és a kurucok ezt könnyűnek festették le neki, ha nem mulaszt el semmit, s előbb ér oda mint én: az erősség egész gyenge. Mikor azonban megtudta, hogy Pére/váraötól követem a hadsereggel, és igen erős helyőrség van Szegeden, Zentánál megállt, a 7/szár? hidat verettetett, melynek anyagát magával szállíttatta. A híd különleges találmány volt, melyet egy * Syrak = Syrek, Szöreg
