Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára

1697. novemberben jelent meg Drezdában „a császári főhadsereg és a szász választófejedelmi csapatok felejthetetlen győzelme a török fölött". E kiadvány egykorú eredeti dokumentumokból készült összeállítás, amely a szeptember 1-11 közötti döntő hadmozdulatokat írta le nagy részletességgel. Merseburgban adtak ki hasonló címen és tartalommal a zentai győzelemről készített, s az egykorú újságok híranyagára támaszkodó füzetet, amelyben természetesen a szász csapatok hadműveletei nagy teret kaptak. Ugyancsak Drezdában adták ki a hadjárat évében Eugen von Savoyen által vezényelt főhadsereg diáriumát 15 oldalas füzetben, és benne több metszetet helyeztek el, amelyeken a csata ábrázolása látható. Kölnben még a hadjárat évében jelent meg: A „felejthetetlen győzelem Zentánál" című füzetecske, amelyben a hadjárat leírásán túl, említést tesznek a kölni segélycsapatok résztvételéről. A szöveg többi része a Bécsben hasonló címen 1697-ben megjelenő nyomtatványból való. Igen színvonalas kiadvány Francesco Careri tollából „A zentai csata és a boszniai expedíció" című 25 oldalas füzet, amelyben nem csak a hadjáratra, hanem a magyarországi viszonyokra is bőséges adatok találhatók. Ruzini bécsi velencei követ jelentései között lemásolva található egy füzet, amely az 1697. évi hadjáratról általam ismert nyomtatványok közül a legtárgyilagosabb és legszínvonalasabb leírás. Benne, az 1697. évi Tokaj-hegyaljai térségében lezajlott kuruc felkelést, ha nem is szimpátiával, de tárgyilagosan, szakszerűen ábrázolta, megemlítve a mozgalom hátterének társadalmi és politikai elemeit. A bajor választófejedelmi levéltárban és a bajor állami könyvtárban őrzik a legtöbb egykorú kiadványt. Mintegy 30 nyomtatványt tartanak számon, amelyek a hadjárat évében, vagy a következő esztendőben kerültek az olvasók kezébe. A magyar történetírás nemcsak hogy nem tárta fel ezeket a 17. sz. végi kiadványokat, hanem nem is érdeklődött e források iránt. Kivételt Benda Kálmán kitűnő tanulmánya jelentett, amelyben forrásértékükre mutatott rá. Egy következő, fejlettebb, egykorú kiadványozási forma, a török elleni háború könyv alakban történő megszerkesztése volt. Happelius a hadjáratokat követő esztendőben részletesen bemutatta könyvecskéiben a török elleni küzdelmek történetét. * Bécs visszafoglalásától 1690. évi hadjáratig terjedő korszakot közel nyolcszáz oldalon szerkesztette meg, s füzetenként jelentette meg minden esztendő végére. Nem csak a hadjárat története szempontjából kitűnő forrás, hanem a magyarországi társadalmi viszonyokra is rengeteg utalást találunk ezekben a munkákban. Hasonló nagy jelentőségű könyvecskéket szerkesztett Laurentius Schaffen is. Mindkét szerkesztő hatalmas egykorú sajtóanyagot gyűjtött össze, s felhasználta az ugyancsak egykorú orális forrásokat. Mindazt, ami a közvéleményben már ismert volt, s hozzátartozott az 1683-1698-ban élő műveltebb, de legalább is olvasni tudó polgár ismereteihez a nagy európai háborúról. Ezeknek a kiadványoknak abból a szempontból is jelentősége volt, hogy ismereteket közölt Magyarországról, a földrajzi viszonyokról, a közállapotokról, a nép szenvedéseiről, amelyet a hadjáratok okoztak. Városokat és várakat * Everhardo Gvernero Happelio: Der Ungarische Kriegs = Roman oder Außführliche Beschreibung deß jüngsten Türcken = Kriegs. Ulm.