Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára

A szövetséges csapatok rohama, és a hídfő ostroma Zentánál 1697. szeptember 11-én. (Württenbergi Országos Könyvtár. Nikolay-féle gyűjtemény. Stuttgart.) 5-én értesítette ,Jiugen von Savoyent Pieomont hercegét, az Aranygyapjas rend lovagját" arról, hogy a magyarországi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. KMontecuccoli hadielméleten és haditaktikán nevelkedett kitűnő kato­na, aki ekkorra már tábornagyi rangig emelkedett a szövetséges hadsereg tisz­tikarában, kora egyik legkiválóbb személyisége volt, s a császári hadsereg tá­bornoki karában nagy tekintélynek örvendett. A visszafoglaló háború több nagy csatájában kitűnt, és önállóan vezetett hadtestet, rohamokat. Kiváló hadsereg­szervezőnek mutatkozott, s ami ekkor ugyancsak nagy fontosságú erénynek számított, tábornok társaival jó kapcsolatai voltak, s ugyanakkor megfelelő eréllyel tudott fellépni a hadsereg fő feladatainak megvalósításában. Ez tűnt ki a csapatösszevonás gyorsításakor. A nagy tekintélyű, s a császár által kedvelt tábornagyokkal szemben kierőszakolta a szlavóniai arcvonal erőinek, a hegy­aljai felkelés leverésére vezényelt hadtestnek, s az erdélyi hadtestnek az össze­vonását. Ez bizonyult döntőnek az augusztus végi és szeptemberi manőverek­ben, amelyekkel mindvégig rákényszerítette akaratát a török hadvezetésre. Az egész hadjárat során, különösen szeptember 1-11. között, a fővezér minden helyzetben képes volt önálló döntésre, amelyekkel revideálta, ha kel­lett módosította a császári intenciókat, s haditanácsi utasításokat. Az udvarias­sági formulák és gesztusok mellett keményen, alaposan argumentálva, folya­matosan közölte változtatásait a császárral. Kiemelve döntéseinek eredménye -

Next

/
Oldalképek
Tartalom