Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Szita László: Magyarország felszabadulása a török megszállás alól -A zentai győzelem 300. évfordulójára

it és helyes voltát. Ezzel a mentalitással eléggé függetlenítette magát a hadjárat helyétől nagyon messze lévő és lassan működő haditanácsi adminisztrációtól. A magyarországi hadszíntéren bonyolult volt a helyzet július-augusztusban. A legdöntőbb fővezéri intézkedések a csapatösszevonás végrehajtásáért ellenállásba ütköztek. Eugen von Savoyen legnagyobb eréllyel lépett fel a haditanácsnál, a császári titkos tanácsnál annak érdekében, hogy a hónapok óta sikertelenül ostromlott Bihács alatti hadtest, az ostrommal felhagyva a főhadsereg gyülekező helyére induljon. Ugyancsak nagy erélyre és naponta küldött érvelésre volt szükség, hogy a császár és a haditanács is szorgalmazza a Rabutin vezette hadtest csatlakozását, amely igen erős hadseregcsoportnak számított. Rabutin Erdélyből a Maros mentén nyomult előre. Auersperg hadteste Szlavóniából menetelt a fősereghez. A fővezér számára a legnehezebb feladatot a Vaudemont-féle hadtest csatlakoztatása jelentette. Tokaj-Hegyalján ugyanis kirobbant felkelést mind a császár közvetlen környezetében, mind a haditanácsban nagyon veszélyesnek minősítették a hadi helyzet szempontjából. Thököly nevében fellépő felkelők kisebb sikerei, s a gyorsan szaporodó kuruc csapatok katonai sikere láttán attól tartottak, hogy a kiterebélyesedő mozgalom kapcsolatot fog létrehozni az ekkor már a török táborban forgolódó Thökölyvel. Eltúlozva a tényleges katonai csoportok erejét, Tokaj és Patak várának elfoglalását, a török ellen vonuló főseregre e térségből leselkedő veszélyt olyan nagynak tartották, hogy az itteni csapatok vonulását nem szorgalmazták. Eugen herceg minden jelentésében kérte, végül követelte a császártól, s a haditanácstól ennek az álláspontnak a feladását. A császárhoz és a haditanácshoz egy időben írt szeptemberi jelentésében utalt arra, hogy elméletileg valóban létrejöhetne egy kapcsolat a felkelők és a török erők között. Azonban a hadműveleti helyzet konkrét elemzése erre kis esélyt ad. Különben is a döntő kérdés, hogy a Tisza mentén Szeged irányába előretörő török haderőt hogyan lehet megállítani, hogy ne tudjon Erdély ellen előrenyomulni. A fővezér konzekvens fellépése a haditanács és a császár álláspontját is megváltoztatta. Elrendelték xjohann Ludwig Rabutin gróf tábornok (a császári lovasság tábornoka) parancsnoksága alatt lévő csapatok felvonulását. A dragonyos ezred, a hozzátartozó császári lovassággal, és gyalogos zászlóaljakkal, gyorsított menetben vonult az ekkor már Szeged térségében kijelölt csapatösszevonás körzetébe. A hadjárat legkritikusabb szakasza szeptember 6-10-e közötti taktikai hadmozdulatok végrehajtása volt. A gyorsított menetek, a rövid táborozások azt szolgálták e vonulások alatt, hogy a szövetséges hadsereg közvetlenül és gyorsan tudjon reagálni a tőle keletre, a Tisza mentén vonuló török sereg minden mozdulatára. Ugyanakkor arra kellett figyelnie, hogy ne növekedjen a menettávolság olyan nagyra, aminek következtében a törökök partot váltanak és előrenyomulhatnak Temesvár felé, vagy Szegedet elérve megindulhatnak a Maros mentén Erdély irányába. A császári szövetséges hadsereg előrenyomulása Péterváradtól Zentáig hatalmas teljesítménynek számít. Az előtte, tőle jobbra vonuló török sereg a felégetett föld taktikáját alkalmazta. Maga mögé rendelt tatár, kuruc, rác segédcsapatok mindent felégettek, kifosztottak. A falvakat és a legelőket egy-