Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

nök 4 házat és 2 istállót jegyzett fel, és pagus-nak, falunak jelzi a települést, amely - már csak a magyar neve miatt sem lehetett falu. A rendelkezésünkre álló irodalomban nem találjuk a nevét, csupán a II. József korában készült térképen szerepel Puszta Tsőd (Csödi puszta) Vesétől 1 l

A órányira, Nemesdédtől 1 óra járásra. Egy rossz vendéglő és egy juhakol volt akkor ott. 1810-12 között a hadmérnökök a már jelzett házak és istállók mellett még 120 férfi és 30 ló elhelyezésére is alkalmasnak találták Puszta Tsődöt, ahol az állatállomány 10 lóból, 40 ökörből és 550 juhból állott, ami arra mutat, hogy II. József óta ennek az urasági pusztának „termelési profilja" alig változott. Vése falu II. József korában a Véssey család birtoka volt, ahol akkor 80 házban 712 lakos élt. Vályi magyar faluként jegyezte fel, katolikus és evangélikus lakossággal, kétnyomásbeli határral, ahol búza, rozs, árpa, zab, kukorica és hajdina termett, jó erdeje és legelője volt. Jó piaca volt Kanizsán, a Muraközben és Horvátországban.

62 A hadmérnök az 1810-es évek elején 86 házat és 40 istállót jegyzett fel Vesén, ahol akkor 16 ló, 220 ökör és 440 juh képezte az állatállományt. Nyolcszáz férfi és 50 ló elhelyezésére volt lehetőség. - Feketeházával kapcsolatosan a helységtáblázatban mindössze annyi szerepelt: egy kocsma az erdőben. Semmi más adat nem lelhető róla egyik forrásban sem. Vesén viszont az 1820-as években 90 házban 691 lakost jegyeztek fel, akik közül 469 volt protestáns, a többi katolikus. E protocollumban pontosan feljegyzett útvonalakon kívül is volt több ún. hadiútja a megyének, amelyeket a hadmérnökök bejártak és feljegyeztek. Ezek egy részénél azonban más volt a megismerés és megismertetés módszere, a helységtáblázatokba feljegyzett ismertető adatok sora. Ide tartozik pl. az a helységtáblázat, amelynek élén az Istvándiból Pécsre vezető út áll.

63 E táblázatos kimutatások az egyes településeknél tartalmazzák a település népességszámát, nő és férfi bontásban. A kerek számokból következtethetően valószínűleg a népesség számát a hadmérnök felbecsülte. Ez a katonai összeírásoknál - ahol fontos szempont volt a titkosság - egy már régebben „bevezetett" módszer lehetett, hiszen az Udvari Haditanács pl. engedélyezte a felvételeknek „à la vue", vagyis becslés, szemmérték szerinti elkészítését,

64 s ez a népességszám becslésszerű közlésére is vonatkozhatott. Az egyik részletesebb helységtáblázat élén - mint már említettük - az Istvándiból Pécsre vezető útvonal településeinek füzére áll. Ezt az utat a következő Somogy megyei települések „szegélyezték": Istvándi mezőváros, Kis- és Nagy Dobsza falvak, Görösgál falu és Szigetvár város (Stadt). Ezt követően az út Beczefával folytatódik Baranya megyében. A Vályi András által szerkesztett lexikon a következőket írja Istvándiról: magyar falu Somogy megyében, földesura herceg Esterházy Lakosai többnyire reformátusok, Szigeth-hez (Szigetvár) kétmérföldnyire fekszik, „az Ország úttyában", Szulok filiája, postája van, határa homokos, fája nincs, legelője jó, „eladásra modgya és szőlőhegye is van".

65 II. József idején ez a mezőváros már Esterházy-birtok volt, ahol 169 házban összesen 1074 fő lakott. A hadmérnök 1810 és 1812 között készült felmérése szerint 230 férfi és 180 nő lakott ekkor ebben a mezővárosban, ahol 114 házat és 100 istállót jegyeztek fel. Ezen a településen a hadmérnök még 1500 férfit és 500 lovat