Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

tartott elhelyezhetőnek. Az állatállomány a határban 140 ló és 500 ökör volt - e feljegyzés szerint. Ennek a kimutatásnak van egy megjegyzés rovata is, amelyben a mérnök rögzítette, hogy az átjárás a településen elég széles és az áthaladási lehetőség nyitott. Esőzések és nedves idő esetén vannak nehezen járható részei. A településben van egy olyan épület, amely 200-300 beteg befogadására alkalmas kórházzá alakítható. A település elöljárói: a jegyző és a bíró. A lakosok erős, egészséges emberek, akik földművelésből tartják el magukat. A talaj homokos, gabonaföldek és a település keleti részén valamelyes szőlő is van. Ez valóban információban gazdag híradás. De vajon pontosak-e az adatai? Elgondolkodtató a házak és a népesség száma közötti eltérés, amely a múlthoz képest mutatkozik, s a kerek számok becslésre utalnak. A korabeli megyei leírás a postaállomást és az ott lévő törzs- és más tisztek számára szolgáló kvártélyházakat, továbbá az évi 4 vásárát emeli ki. Lakosai kálvinista magyarok, akiknek külön imaháza és lelkésze van. Síkságon fekszik, a határ fele homokos, de a másik rész jó termőföld. A határban termő bor „nem túlságosan nemes".

66 L. Nagy 14-16 évvel később a következőket írta Istvándiról: Esterházy herceghez tartozó mezőváros, postahivatallal, a házainak száma 122, lakosai 112 róm. kat., 785 református, akiknek oratóriuma, temploma, papja van és 19 fő izraelita, a lakosok összes száma tehát: 916 fő.

67 A ház- és lakosságszám itt is elgondolkodtató, mert a házak ugyan csak néhány számnyi eltérést mutatnak, de a lakosság az 1810-es évekre vonatkozóan túlságosan alacsonyan megadott száma valószínűleg csak a munkabíró, háború esetén közvetlenül munkára fogható lakosok számára enged következtetni. Az Istvándiból Pécsre vezető út következő állomása: Kis- és Nagy Dobsza falu. Adatait a hadmérnök összevontan közli: 200 férfi és 250 nő lakost jegyez fel ezekben és 300 házat, továbbá 180 istállót. A két faluban elhelyezhető férfiak száma 2500, a lovaké 500. A két falu állatállománya 80 ló és 120 ökör volt. A megjegyzés rovatba írtak szerint az áthaladás mindkét faluban rossz, észak felől alig járható. Lakosai erősek, földmunkára alkalmas emberek. A község vezetője mindkét helyen a bíró. A talaj agyagos. A határban földművelés folyik, de annak nagy része erdő. A korabeli megyei leírás mindkét, a szigeti járásban fekvő faluban kiemeli, hogy a fehérvári kusztodiátus birtoka, lakosai kálvinista magyarok, akiknek Nagydobszán temploma és lelkésze is van. II. József idején még mindkét falu Edling birtok volt, Kis Dobszán 47 házban 334 fő lakott. Nagy Dobszán 64 ház állott, amelyben 441-en éltek. Vályi lexikona szerint mindkét falu földesura a goritzi püspökség. Lakosait katolikusnak mondja. Német Lad filiája. Szőlő nem volt ekkor a két faluban, fájuk is kevés (!), de az eladásra ,,jó módgyuk van Szigeten". A megyei monográfia pontosabb adatai szerint mindkét falu már a 18. század végén a székesfehérvári kusztodiátus birtoka lett, majd 1807-ben a kegyes tanítórend birtokába került.

68 L. Nagy adatai szerint Kis Dobszán 48 ház, Nagy Dobszán 67, vagyis a két faluban összesen 115 ház állott 1828-ban, s a lakosok összes száma az előbbiben 389, az utóbbiban 518 fő volt, vagyis a két faluban összesen 907-en