Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

a megyei listán, sem az 1812. évi ismertetésben. L. Nagy műve is csak egy Tüskevár pusztát említ, de minden adat nélkül. A továbbiakban még három falu fekszik ennek az útnak a mentén. Tarany Festetics-birtok volt már II. József idején is. Akkor 136 házban 962-en laktak. A hadmérnök 215 házat és 150 istállót tüntetett fel itt, és 2000 ember és 300 ló számára talált ott elhelyezési lehetőséget. A falu és nyilván az egész határ állatállománya ekkor 180 ló, 220 ökör és 600 juh volt. 1812-ben - a megyei leírás szerint - határa nagy kiterjedésű volt, s lakosai vendekkel kevert magyarok voltak, római katolikusok, templommal, plébániával. L. Nagy munkájában 138 ház és 1062 rom. kat. lakos szerepel itt. A Dráva közelében feküdt ennek az útnak a másik állomása: Agarév és Háromfa, mindkettő falu. II. József idején mindkettő Festetics-birtok, az előbbiben 18 házban 141 lakost írtak össze. Háromfán viszont 91 házban 728-an laktak. Vályi szerint Agarév horvát falu volt, szőlőhegyeivel első osztályba sorolták, Tarany filiája volt. Háromfa viszont akkor még Végh-birtok volt. Jó földje és rétje s eladásra „alkalmas módja" volt.

60 A hadmérnök az 1810-es évek elején Agaréven 19, Háromfán 95 házat talált, az előbbi helységben 10, az utóbbiban 60 istálló volt. Az elhelyezhető férfiak és lovak száma az előbbiben 150 és 20, az utóbbiban 1000 férfi és 100 ló volt. Állatállományuk Agarévben 36 ló és 40 ökör, Háromfán 120 ló és 160 ökör volt. Az 1812. évi megyei leírás szerint mindkét falu Festetics György tulajdonában volt, s lakosaik vendekkel kevert magyarok voltak. Crusius postalexikona szerint mindkettő horvát falu volt, Agaréven megemlíti a sóhivatalt s azt, hogy másfél órányi távolságban feküdt Babócsától. Háromfa ugyanilyen távolságban feküdt a babócsai postaállomástól, s a Rinya partján terült el.

61 L. Nagy műve szerint Agaréven az 1820-as években 19 ház állott, amelyekben 166 lakos élt (közülük 7 volt izraelita, a többi katolikus vallású). Háromfán ugyanakkor 48 házban 384 lakos élt (5 izraelita, a többi katolikus). A házak számának nagy csökkenése mögött valami természeti vagy egyéb katasztrófa húzódhat meg itt. Érdemes lenne kikutatni, hogy mi volt az. Ezek a megye déli részén fekvő települések, amelyek a nagy utaktól távol, hadászati és kereskedelmi szempontból lehettek fontosak. Az utolsó kis útszakasz, amely ebben az iratban, protocollumban szerepel: Inkétól halad Vése felé, érintve Puszta Tsődöt, majd Berzencére ért. A hadmérnök leírja, hogy az út természetes talajon halad, és Inkénél beletorkollik az Iharos Berénybéíl Vid felé haladó postaútba. Jó része erdőben vezet át, s ezeken a részeken az altalaj főként homokos és zsíros (fett). Vesétől Feketeháza mellett haladt az út tovább Böhönye mezővárosba, ahol a Berzence-Marczali postaútba ágazott bele. Ennek az útnak időtartamát a hadmérnök 4-5 órában állapította meg. Vesétől az út egy széles áttörésen vezetett át egy vad ászházhoz, Böhönyéig erdőben haladt, majd Böhönyétől szőlőskertek és bozótos részek között vitt tovább. Itt nyilvánvalóan a szőlők irtásos munkával jöttek létre. Az út enyhe magaslatokon vezetett át, és néhány névtelen patak keresztezte, amelyeken jó állapotban levő fahidak voltak elhelyezve. Ennek az útnak konkrét állomásaként csupán Puszta Tsőd, Vése és Feketeháza szerepel a községi táblázatos kimutatásban. Puszta Tsődön a hadmér-