Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján
sem forrásainkban. Egyedül L. Nagy művében szerepel egy Perdótz nevű falu Somogy megyében, ahol 1828-ban 11 házat jegyeztek fel 95 lakossal. Majd ez a helynév egyszer újra felbukkan az irodalomban, de akkor már csak Berzence egyik majorjaként. (Perdócz major.) 51 Ez az útszakasz a Dernyei vagy Dörnyei révtől 7-8 óra alatt volt megtehető. Dörnye a katonai határőrvidék egyik falva volt ekkor, ahol fontos átjárás (rév) volt a Dráván. 52 A Dörnyei révtől Berzencéig 7-8 óra alatt volt megtehető az út. Azokat a Somogy megyei helységeket, amelyeken ez az út átvezetett, csak a hadmérnök leírása alapján lehet rekonstruálni. A következő útszakasz Berzencétől Udvarhely falu előtt halad el, majd Botska házánál a Répáss erdőn vezet át Alsó Zsitva, Vízvár házai mellett Babócsára. Ez akkor 6-7 órás út volt. E hosszabb út utolsó szakasza Babócsától a Rima patakon át Komlós, a Tarnóczai csárda és puszta előtt, a Rigóczi csárdán át ért Istvándiba. Ezt 4-5 órás útnak tüntette fel a hadmérnök a leírásában. Ez az út nem volt főútnak tekinthető, amit a területről adott földrajzi leírás is bizonyít, érdekes képet rajzolva erről az elhagyatott vidékről. A leírás szerint Dörnyétől természetes talajon haladt az út Berzencéig, és a föld népének kötelessége volt annak javítása. Berzencéig, Babócsáig ez volt a postaút, amelyet ugyancsak a terület népe javított. Ez az útszakasz, amely a révtől a Bodolai kocsmáig, majd Berzencéig terjed, mocsaras és nagyon rosszul utazható. Petrócznál (sic!) - hangzik a jelentés - egy rossz fahíd van, amely 3 öl széles árkon át a Zsdallhoz (sic!) vezet át, majd az út egy szakasza erdőben halad, de ezen az útszakaszon is van egy 15 lépés hosszú lapály, amely nagyon akadályozza az előrehaladást. Ennek közepén fahíd van, amely tulajdonképpen a 2 öl széles Csermák patakon ível át. Ezután síkságon, magas parton és cserjékkel borított részeken áthaladva jutnak el Berzence mezővárosba az ezen az úton járók. Berzencétől Botsa (sic!) kocsmáig erdő szélén vezet az út, s ez részben agyagos, részben homokos, de minden évszakban járható. Babócsáig ugyanez a helyzet, de ezt az útszakaszt néhány vizesárok is átszeli, amelyeknek mindegyikén fahíd ível át. Az útnak ezzel a szakaszával kapcsolatosan a hadmérnök kiemeli, hogy szükséges lenne az utat murvával befedni, továbbá a Dörnye és Berzence közötti mélyedéseket feltétlenül ki kellene tölteni, hogy az út mielőbb használhatóvá válhasson. Ehhez az úthoz csatlakozó és a hadmérnök által feljegyzett helységtáblázatokból a következőket tudjuk meg: Bodoló kocsma egy házból állott, 2 ökör alkotta az állatállományt, de - szükség esetén - 10 férfi ott elszállásolható volt. - Perdozi falu (itt ebben a formában szerepel, valószínű helyéről fentebb már szóltunk) a hadmérnök látogatása idején 13 házból álló falu volt, ahol 5 istállót is feljegyeztek; 150 férfi és 30 ló számára volt ott elhelyezési lehetőség. Az állatállomány ekkor 18 lóból és 30 ökörből állt. Ezek az adatok elgondolkodtatóak, hiszen utóbb - mint láttuk - már csak majorként szerepelt. A sorban következő település Berzence mezőváros, amelynek adatait nem közli, csupán utal arra, hogy azt egy másik útvonalnál már megírta. A két első megemlített tájékozódási pont vagy pihenőállomás tehát meglehetősen
