Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján

itt tárgyalt kis szakasz Pátro falun halad át, és Iharos Berénynél fut bele a Nagykanizsa felé haladó postaútba. Surdról Iharos Berénybe 4-5 órát vett igénybe az út. A megjegyzés rovat szerint ez az országút csak száraz időben volt jól járható, télen nagyon nehezen lehetett rajta közlekedni. Surdról egy magaslaton halad át az út, amely észak felől érinti Pátro falut, majd egy patakhoz ér, s egy kisebb szakaszon szőlőskerteken vezet át. Pátrónak volt ezen a részen stratégiai szerepe. A hadmérnök a táborok helyeként Surdot és Iharos Berényt jelölte meg. Ezek a kisebb útszakaszok, mondhatnánk „hadiutak'

1 csak részben érintik a postautakat, és Somogy megyének eléggé elvadult területén haladnak át.

31 Érdemes tehát közelebbről megvizsgálnunk az ezen utak mellett fekvő települések adatait. A Szőcsénytől Keszthelyre vezető út mellett a hadmérnök Zsitva falut jegyzi fel 27 házzal és 6 istállóval. Ebben a faluban 160 férfi és 40 ló számára akad férőhely. A falu neve alatt feljegyzett állatállomány 12 ló és 80 ökör, de a megjegyzésben szerepel, hogy ugyanitt egy 50 lóból álló ménes volt Jankovics tulajdonában. II. József idején ez a falu a hozzá tartozó pusztával együtt Fekete János birtoka volt, ahol akkor 28 ház állott, és 178-an laktak azokban. Vályi munkájában Zsitva magyar és sokác faluként szerepel Somogy megyében, amelynek földesura Jankovics „uraság", lakosai katolikusok. Szécsénnyel (sic!) és Fehéregyházzal határos. A határban levő földet kétnyomásban művelik, búzát, rozsot, árpát és zabot terem, erdeje nincs, de hajdan vára volt, amelynek sáncai ma is láthatók. L. Nagy művében Alsó és Felső Zsitvát (német és horvát nevét is közölve, ami e három anyanyelvű lakosság ottlétét bizonyítja) 20 házzal és 151 főnyi lakossággal a falvak között tüntette fel. Az út melletti következő települést a hadmérnök falunak jelzi és neve: Füredháza. Itt 36 házat és 10 istállót jegyzett fel, s 250 férfi és 20 ló számára jelzett férőhelyet. Az állatállomány 6 ló volt és 100 ökör. Ennek a településnek a neve sem a térképen, sem a népszámlálás anyagában, sem pedig Vályi lexikonában, sőt az 1812. évi megyei leírásban sem található, valószínűleg urasági puszta volt, erre enged következtetni az ökrök irreálisan nagy száma. L. Nagy művében nem szerepel. A hadmérnök településtáblázatában ez út mellett fekvő következő település: Sámson falu volt. Ebben 78 ház és 20 istálló volt ekkor, és 750 férfi és 50 ló számára volt férőhely. Állatállománya 16 ló és 210 ökör volt. II. József uralkodása idején 67 ház állott ebben a faluban és 604 lakosa volt. A nagyszombati szeminárium volt a földesura. Vályi szerint magyar falu az „ormándi posványos helyek között". Jól termő határa van. 1812-ben az óbudai prépostság falujaként jegyezték fel. Templomuk és plébánosuk volt. Az 1820-as években 82 házában 614 katolikus lakos élt. Ezt követően a hadmérnök Marod nevét vetette papírra, amely bizonyosan puszta volt, bár ezt külön nem jelezte; 3 házat és 2 istállót jegyzett fel, viszont 80 férfi és 12 ló számára található ott elhelyezési lehetőség. Az állatállomány arra mutat, hogy ezen az urasági pusztán állattartás folyt, amennyiben itt 4 lovat, 16 ökröt és 450 juhot jegyeztek fel. Marod hiányzik Vályi szótárából, és nem említi a postalexikon sem. 1812-ben Marótpuszta Cir. Hunyady tulajdona volt, s mint azt más forrásbc)! tudjuk, ott valóban jelentős juhászat volt