Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján
ség. A falu állatállománya; 42 ló, 220 ökör és 600 juh. A megjegyzések rovatban szerepel, hogy a környék enyhén lejtős, s az áthaladás nyitott. Szob faluban 80 házat és 50 istállót jegyzett fel a mérnök, 800 ember és 100 ló nyerhetett még ott elhelyezést. Állatállománya: 80 ló, 160 ökör és 300 juh volt. II. József idején Bolhás falu a Bakó és a Tallián családé volt, 73 házban 565 lakosa élt. Szobon az esztergomi káptalan volt a földesúr, 186 házban 678an laktak. L. Nagy nem említi Bolhást, Szob 82 házzal és 604 lakossal szerepel ebben a munkában (katolikus, protestáns és 18 izraelita lakosa volt). Vályi lexikonában megtaláljuk Bolhást mint „elegyes falut" Somogy megyében, ahol Tallián és Bakó volt a két földesúr. Szobnak volt a fliliáléja, homokos talajjal, közepes réttel és szőlővel. Az 1812. évi megyei leírás szerint Tallián Ignác tábornok örökösei voltak itt a földesurak. Helvét hitvallású magyar lakosainak imaháza és lelkésze volt. 2 " Alsó Segesden a hadmérnök 84 házat és 40 istállót talált. Nyolcszáz ember és 60 ló elhelyezésére tartotta még alkalmasnak. Állatállománya: 86 ló, 190 ökör és 400 juh volt. A helység közepén volt egy kis tó, amely szűkké tette az átjárást a katonaság részére. A körül fekvő dombok uralták, innen volt lőhető. Felső Segesd mezővárosban 94 ház és 40 istálló volt. Ezer férfit és 60 lovat lehetett még ott elhelyezni. Az állatok száma közül a lovaké 86 körül volt (a szöveg sérült, nem lehetett pontosan elolvasni), 160 ökör és 500 juh volt ekkor ebben a mezővárosban. II. József idején Alsó és Felső Segesd földesura is a Széchenyi család volt, s mindkét településhez egy-egy puszta tartozott. Alsó Segesden ekkor 96 házban 589 fő lakott, Felső Segesden pedig - amely már akkor mezőváros volt - 179 házban 1069-ben éltek, vagyis ez utóbbi lényegesen népesebb lehetett az 1780-as évek derekán, mint a 19. század második évtizedének elején. L. Nagy adatai szerint az 1820-as évek derekán Alsó Segesden 90 házban 696-an laktak, zömmel protestánsok, Felső Segesd oppidumban pedig 121 házban 903 lakos volt, közülük 39 volt izraelita, a többi katolikus. Ferences kolostorát jegyzik fel. Itt nem említik, de másutt rendszeresen előfordul az a javaslat, amely szerint a kastélyok, kolostorok és más nagyobb épületek kórházzá, csűrök, pajták stb. magazinná, katonai raktárrá alakíthatók háború esetén. Alsó Segesden a megyei leírás szerint kálvinisták laktak, imaházzal és lelkésszel, 1812-ben. Ezen az úton utolsó településként Böhöny (sic!) mezőváros adatait jegyzi fel a hadmérnök. Ebben 115 ház és 60 istálló volt ekkor. Férőhelyben sem lehetett hiány, mert 1500 embert és 180 lovat lehetett volna itt elhelyezni. Az állatállomány 80 ló, 260 ökör és 400 juh volt. II. József idején Böhönye még falu volt és a Festetics grófok birtoka, 3 pusztával, s 112 házban 677-en laktak. L. Nagy már a mezővárosok között tartotta nyilván, 95 házat és 721 lakost jegyzett fel, katolikusokon és protestánsokon kívül 15 izraelita is lakott ekkor itt. Az 1812. évi megyei leírás szerint a Festetics-uradalomnak itt pallosjoga és vásárkiváltsága volt. Az információk viszonylag szűkösek, de a számok mégis sokatmondóak. Csupán az összehasonlítás kedvéért jegyzem meg, hogy Böhönyénél amely nem esett postaútba - Crusius mégis feljegyzi, hogy gróf Festetics népes
