Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
T. Mérey Klára: Utak és települések viszonya Somogy megyében a 18-19. század fordulóján
tett fel lnkén s 438 lakost, de közöttük mind a négy vallásfelekezetnek (róm. kat., görögkeleti, protestáns és izraelita) volt képviselője. Vályi csupán magyar faluként említette, amely Iharos filiája és katolikusok lakják. Két pusztája és termékeny földje, jó rétje, legelője és csekély szólője volt a századfordulón. 20 Ilyen gazdasági háttérrel valóban kérdéses, hogy mi okozhatta 1810 és 1828 között a házak és a lakosság számában bekövetkezett nagy csökkenést. Betegség, ragály nem lehetett, mert arról a Somogy megye monográfiájában, a jól elkészített helységadattárban a lelkiismeretes szerző megemlékezett volna. 21 Ez is olyan probléma, amelyre a hadmérnök adatfelmérése hívja fel a figyelmet. Ennek az útnak mentén feküdt Vrászló, amelyet a hadmérnök faluként jegyzett fel, s ahol 27 ház és 10 istálló állott. 250 férfi és 20 ló számára tüntet fel férőhelyet. Állatállománya 20 ló volt és 60 ökör. - II. József népszámlásakor Vrancsics Pál birtoka volt, 15 házzal és 119 lakossal. L. Nagy művében 26 házzal jegyezte fel és 209 lakossal, akiknek zöme katolikus volt (33 protestáns). Vályi lexikona szerint magyar falu, Boronkay-birtok, katolikus lakossággal. Határát kétnyomásban művelték a 18-19- század fordulóján; kukoricát, rozsot és zabot „soványan terem" - írja a lexikon -, de az erdeje igen jó, legelője bőséges, s jó piaca van Horvátországban és Kanizsán. 22 A hadmérnök a következő „állomásként" weresfölas helynevet írja, amely Vörösföld pusztával lehet azonos. Itt 4 ház állott, s 20 férfit tartott itt elhelyezhetőnek. Az állatállomány 18 ökör volt, feltételezhetően az ismeretlen földesúrnak voltak itt ridegen tartott marhái. A pusztát a népszámlálás adatai között nem találtam, s a korabeli megyei összeírásban sem szerepelt ilyen nevű puszta. 23 Ez a puszta és a mellette fekvőnek feljegyzett Gádoros is csak jó hadászati fekvése miatt került feljegyzésre. Ez utóbbiban 7 ház és 5 istálló állott, s 80 férfi és 10 ló elhelyezésére nyílt lehetőség. Az állatállomány 12 ló és 24 ökör volt, itt nyilván nem tenyésztettek nagyobb mennyiségű állatot. Vályi lexikonában „szabad pusztaként" szerepelt, amelynek két földesura volt: a Boronkai és a Vrancsics család egy-egy tagja. 24 L. Nagy a puszták között említi 7 házzal és 69 lakossal. A következő település, amely a hadmérnök településekről készített táblázatában szerepel, Nemes Vid falu, ahol 120 házat és 80 istállót jegyzett fel. 1200 ember és 150 ló számára akadt még itt férőhely. Az állatállomány 80 ló, 220 ökör és 400 juh volt. II. József idején Vid néven szerepel, s a Bakó család volt a földesura. 226 házban 1018 lakos élt. Ezt a falut nagy csapás érhette, talán tűzvész pusztított. L. Nagy - a hadmérnökhöz hasonlóan - ugyancsak lényegesen kevesebb házat talált itt, 140 házban 1029 lakos élt az 1820-as években, zömmel katolikusok. Ugyancsak ő feltünteti postahivatalát. Vályi András magyar faluként említi, katolikus lakossággal kétnyomásban művelt határral. Búza, rozs, zab termett határában, nem volt legelője, viszont jó piaca volt Kanizsán és Horvátországban. Több földesura volt. Vajon melyik tarthatott 400 juhot és hol, ha nem volt a határban legelő? A megyei monográfia is csak köznemes földesurakat említ! 1812-ben - a megyei leírás szerint - katolikus temploma és plébániája volt.
