Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában
köböl lencsét és árpakását, 88 köböl hajdinalisztet mértek ki. Valószínű, nem somogyiak voltak, mert azok nem elégedtek volna meg a hajdinalisztből való kenyérrel, lepénnyel. 1773-ból egy részletesebb kepés aratószerződés maradt fenn a számadásokban, két csurgói mesterembert bíztak meg, hogy legalább 12 főből álló csoportot szervezzenek. Munkájuk ugyanaz, mint az előbbieknél felsorolt, de megszabták nekik, hogy két hét alatt el kell végezniök a munkát minden tizedik keresztért az őszi és tavaszi gabonákból egyaránt. A gyors munka nagyon fontos lehetett, mert a munkaadók kilátásba helyezték, hogy még két kereszt gabonát kapnak, ha a határidőt tartani tudják. Az ételre való mennyiséget nem vették fel a szerződésbe, bizonyára már nem először szegődtek ide és tudták, mi jár. Csak annyit jegyeztek fel, hogy a csurgói majorból kenyér és főzelék ki fog adatni, melyből nekik kell felfogadni szakácsnőt, hogy ételüket elkészítse, de ennek ad az uradalom fizetésképpen egy csizmára valót. A saját gabonájuk cséplésének idejére is biztosítottak egy köböl kenyérnek való gabonát számukra. Az arányokra, mennyiségekre az az összesített számla mutat rá legjobban, amely augusztus hónapban foglalkoztatott összes munkás élelmére kiadott mennyiségeket rögzítette: kepés aratók, széna- és gabonagyűjtő cigányok számára is: öreg lencse 1 és háromnegyed köböl, fehér borsó 2 és fél, lencse, árpa és köleskása l-l, szitált hajdinaliszt 278, búza cipóliszt 93, fehérliszt 155, korpás rozsliszt 1698, szitált rozsliszt 2039 köböl, só 97 font, birkavaj 12 és fél, füstölt disznóhús 72, füstölt marhahús 21 és fél, szalonna 48 és fél font. A kenyeret naponként adták ki mind az aratóknak, mind a szénagyűjtőknek, sőt a nyári pár hónapra alkalmazott hizlaló legényeknek is." Előfordult, hogy úgy szerződtek, lisztet adnak a kenyér helyett. 2. Csép lómunkások „kránicz, vagygrániczcséplők" Cséplési munkákra főként szlovén nyelvű, illetve szlovéniai területről vagy környékükről érkező csoportokat fogadtak fel. A nevek között német, magyar is előfordul. Ezeket nem két hétre, hanem hónapokra alkalmazták főként augusztustól kezdve még ősszel is, mivel a cséplést épületen belül is lehetett végezni a gabonáspajtákban, magtárakban. A pajtamester figyelte munkájukat és adta ki gabonájukat. Arra eddig nem találtam adatot, hogy fűkaszálásra is krániezokat alkalmaztak volna, mint Keresztúron. 100 Pénzzel, liszttel, gabonával, főzelékkel, sóval fizették őket. 1773. augusztus 2-án a csurgói krániezok közül név szerint Bagol Bálás, Kramer András, Tauter Áron 28 köböl rozst és egy köböl búzát vettek át. Későbbi adatokból kiderül, hogy két kránicz csoport is dolgozott itt ekkor, vezetőik Horváth Markó és Bagol András volt, akik hétheti munkájukért 42 forintot és 3-3 font sót vettek fel egy alkalommal. 1773 októberében Taranyban, Háromfán és Zsitfán is kránicz cséplőkről számoltak be, akiknek élelmezéséről oly módon is gondoskodott az uradalom, hogy pl. a Háromfán dolgozóknak a babócsai Szent András-napi vásáron vasfazekat, a Zsitfán tevékenykedő egyik bandának egy kis vasfazekat 90 dénárért, a másik csoportnak három szép nagy széles fazekat (cserép), darabját 16 és kétharmad dénárért, és két tálat 10 dénárért beszerzett. 101
