Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában

3- Napszámosok Napszámosmunka alkalmazása az 1760-as években nagy méreteket öltött, úgy, hogy szükségessé vált a bérek szabályozása. 1767-ben többek között Somogy, Zala, Veszprém vármegyék közgyűlései is részletesen meghatározták az aratás, cséplés, szőlőbeli és más munkák alkalmával fizethető összegeket. A csurgói uradalom jobbágypanaszok című iratcsomójában megőrizték ennek egy példányát.

102 Nemcsak a napszámra önként jelentkezők miatt volt erre szükség, hanem a kiszabott roboton túl is munkára kényszerítettek kielégítésénél. Fontos vonása e korszaknak, hogy az időszakos nyári, őszi munkára elszegődök úgy kifogytak készleteikből, hogy vállalniuk kellett bérük egy részének ételben, nyersanyagban történő kifizetését. Jóval többen voltak, akik a „gazda kenyerén" szegődtek el kevesebbért, mint a „maguk kenyerén" többért. A helybéli falulakó szegénység mellett az 1770-es években már sűrűn foglalkoztattak cigányokat is. Nem tudni pontosan, milyen nyelvű, mesterségű csoportok voltak ezek. A csurgói uradalomban dolgoztatott cigányok helyzetéről Richard Bright kedvezőtlen képet adott helyszíni tapasztalatai s a helyi tisztek tájékoztatása alapján. Ezt írja: „Apró-cseprő szolgálat, valamelyes gépies munka az egyetlen dolog, amit rájuk lehet bízni. így házaikat is az uraság puszta jóvoltából lakják semmiféle kikötött munka feltétele nélkül, csak azzal az általánosságban körvonalazott kötelezettséggel, hogy az uradalmi tiszt hívására mindig készen álljanak, ha házépítésről, kocsijavításról és parancstovábbításról van szó... nyomorúságos lakásuk csak egyetlen odu, öten-hatan vagy heten laknak benne együtt".

103 Leírja még, hogy a vajdán keresztül, akire öt falu népe volt bízva, tudták mozgósítani őket munkára. Ha csak egyetlen év számadásait nézzük, pl. az 1773-at, is kiderül, milyen sokféle munkát tudtak ezek végezni. Augusztusban szénagyűjtésre, asztagrakásra rendelték ki őket. 12-én gyűjtő és asztagrakó embereknek mértek ki 3 font szalonnát, 20-án 30 szekérrakó kapott 1 font szalonnát, 8 font füstölt húst, fél font friss húst. A szeptemberben végig alkalmazott „uj polgárok" számára, akik sarjút gyűjtöttek, hordtak, gyümölcsöt szedtek, kimértek 8 és fél font füstölt marhahúst, 5 és fél font szalonnát, 37 és fél font sót, 11 mázsa 39 font szitált rozslisztet, negyed font öreg lencsét, nyolc és fél font birkasajtot. Dolgoztak cigányok épületeknél ezen az őszön föld- és cseréphordásnál, erdőn makk, mezőn mák szedésénél, a magtárban gabona rostálásánál is.

104 Az ügyesebbje pl. az „Eöreg Eöicze vajda" állatvásárlásnál is segítettek, az éves szerződésű katonák között is lehetett cigány, pl. a Jankő és a Durgó nevűek. Dolgozatomban az uradalom gazdálkodásában, s a délnyugat-somogyi falvak életében jelentős szerepet vállaló mozgékony, pénzét rövidebb-hosszabb időre befektetni tudó, bizonyos haszonvételeket bérlő illetve a munkaerejüket időről időre áruba bocsájtó rétegekről, foglalkozási csoportokról kíséreltem meg keresztmetszetet adni, a csurgói és környéki majorok kiépítésének fontos időszakában. Munkavállalásuk körülményei, munkájuk, lakásuk színterei, fizetésük és életmódjuk más adatai is teljesebbé teszik a képet. Ahol lehetett, a változásokra is rámutattam.