Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában

csegét a bélavári, az egész galócát a csurgói tóba kellett beszállítaniok. Kötelesek voltak arra vigyázni, nehogy más is halásszon e területen. A Fekete vizet közösen halászhatták a bélaváriakkal. Utóbbiakat nem kötelezték gyalogrobotra, csak a halrész beadására, bérelték a Mertvicát, a drávai Suit, a zsdálai Verecseket s a Fekete vizet 1771. évre. Három mázsa „szép öreg" halat a bélavári tóba, három mázsát a csurgói konyhára kellett beadniok, az összes kecsegét Bélavárra, az összes galócát és a ponty felét a csurgói tóba vinni. Két légrádi halász 1772-ben árendálta a Dráva és Mura halászóvizeit községük határában. Amikor az uraság Csurgón járt egy mázsa 25 font nagy pontyot kellett frissen a konyhára adniok, valamint mikor parancsolták készpénzért galócát, kecsegét és más halat is előteremtettek. A csurgói halastavat két mázsa nagy ponttyal kellett megtölteniök készpénz ellenében, de a szállítás a tiszttartó feladata volt. Pecsétes levelök volt arról, hogy a fogott halból szabadon árulhattak máshol is. A Balatony tavat 1773 márciusában egy évre Pápa János szentai lakosnak adták árendába. A hozamból harmadfél mázsát adott a csurgói és a bélavári tavakba. Teknősbéka fogásával is foglalkozott, de ezekből pénzért vettek tőle, páronként 6 krajcárért, mikor az urasági konyhán kellett. Teknősbékákat időnként zsidó kereskedőkkel is beszereztettek. A Rinya folyóban a rákászás hozott inkább csemegét, amelyből nemcsak a földbirtokos család, de az uradalmi tisztek is részesültek. 1772-ben az agarévi kocsmárosnak engedték meg évi 3 forintért a szabad rákászást. Rákot pénzért volt köteles beszerezni, mikor megrendelték, de a teknősbékát ingyen kellett a

1 csurgói tóba adni. A taranyi jobbágyok egész közössége szerződött a Rinyában való rákászásért 1772 júniusában, amelyért évi 127 gyalogrobottal tartoztak: kaszálás, kapálás, aratás jöhetett számításba „valamikor nékiek fog parancsoltatni, azonkívül hébe-hóba legkiváltképpen, mikor a M. Uraság Csurgón lészen, konyhájára kötelesek lesznek rákkal gazdálkodni".

98 RÖVID IDŐRE SZERZŐDTETETT MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁSOK I. Kepés aratók Csurgón és környékén 1768-73 között az aratókat többnyire a helybéliek közül szerződtették a robotosok csoportjai mellé. A gabona vágásán, kötözésén át a keresztbe rakásig mindent elvégeztek. Páros számban szegődtek el legtöbb esetben, mivel sarlós aratás volt szokásban, és arató kötöző alkotott egy egységet. 1771. július 7-én a csurgói Horváth Filip, Nemes Iván, Polatics Pál és az alsoki Maries Ferenc búza, rozs, tavaszi vetés aratását vállalta el kötözéssel és keresztbe rakással együtt. Fizetségük mindhárom terményből a 10. rész és élelemre nyolc köböl rozs, négy köböl búza, negyed-negyed köböl árpa és köleskása, 20 font só, 12 font szalonna, 3 font birkavaj. A vízvári aratókat ugyanebben az időben, talán 10-12-en szintén tizedrészért verbuválták, élelmök létszámuknak megfelelően több volt: 4 köböl búza, 24 köböl rozs, 28 köböl csutás kukorica, vagyis 14 szemes, negyed-negyed köböl árpa és köleskása, 10 font birkavaj, 30 font szalonna, 55 font só. A későbbi elszámolások több, illetve részben másféle élelmiszerről számoltak be. 1773-ban 80 kepés aratónak 2 napra 6 font szalonnát, 10 font füstölt húst, háromnegyed köböl kölest, fél-fél