Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)

Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában

tott, cenzusa együttesen 60 forintot tett ki évente. Légrádon három, Kakonya pusztában egy kocsmát bérelt 1770-től Fráter Mihály nevű remete, az előbbi háromért 30 forinttal tartozott, az utóbbiért semmivel sem. Vízvárott Mekek Márkó 1772 augusztusától szerződött a vendégfogadóra a mészárszékkel együtt. Az uradalom borát árulhatta csak, akónként 10 dénár csappénz haszonért, pálinkát viszont szabadon vehetett és adhatott el 26 forint bérleti díjért. 84 E község népe horvát, jelentéktelen a szőlőtermelésük és inkább pálinka, mint borivók a későbbi adatok szerint. A taranyi „görögök" Simon János és Jankovics Antal csak 1772. augusztus 10. és 1773. október 29-ig árulhattak a vendégfoga­dóban égett bort (pálinkát) és kukoricát a jobbágyoknak 45 forint árendáért, melynek felét újévkor, másik felét szentmihálykor kellett a csurgói kasszába befizetniök. A minden vendéglőssel kapcsolatos megállapodásban kikötik, hogy az épület épségére köteles az árendás vigyázni, s ha rájuk bizonyítható a gon­datlanság, mindennemű kárt meg kell téríteniök. 85 Később kiderül, hogy a kocsmáros cselédei vagy a vendégei „borivói" okozta kárt is a bérlő nyakába varrták. Az agarévi kocsmárosné külön megbízatása volt, hogy pulykákat tar­tott az uradalom számára, erre a célra több ízben szemes és csutás kukoricát is mértek ki állatainak. 86 Nyilvánvaló, hogy a kocsmárosok haszonvételeihez tar­tozott az is, hogy a vendégeket étellel, itallal jól tartsák, s a szobák s egyáltalán a környezet tisztaságára ügyeljenek. Erre vonatkozóan a csurgói szerződések közül csak 1819-ben találtam határozott utasítást: „hogy pedig az utazó vendé­gek a vendégfogadóiul el ne idegenedjenek, kötelességében fog állani a ven­dégfogadósnak az egész házat és háztájékát ú.m. szobákat, konyhákat, edénye­ket, asztali eszközöket, istállót és szekérszínt tisztán és tsinosan tartani, a ven­dégeket jó szívvel fogadni, megbecsülni, kívánságok, s szájok íze szerint tractálni, és éjszakánként nekik tiszta ággyal szolgálni". 87 Sűrűn összeírták az uradalmi kocsmákban tárolt bor, pálinka, bor- és gyümölcsecet mennyiségét az ún. borkönyvekben. 1771 májusában a csurgói kocsma pincéjében és major pincéiben található borok mennyisége a követke­ző: „levont óbor 314 akó 18 és fél icce, levont újbor 1111 akó 48 icce, borsep­rű-, szilvapálinka 2 akó 18 és fél icce, törkölypálinka 2 akó 25 és fél icce, bor­ecet 12 akó 8 icce, gyümölcsecet 26 akó 32 icce". 1773-ban már megjelölték a csurgói majorságban a vörösbort is (387 akó 2 fertálynyi mennyiségből 30 akó 8 fertály a vörös, Légrádon ugyanakkor 285 akónyi borból 230 a fehér) - tehát fehérboros vidékről van szó. Külön tárolták a tizedborokat (Csurgó, Légrád, Hahót, Pápai hegy). A legtöbb borkönyvben azt is számon tartották, hogy hon­nan származó borokat tároltak, így pl. a taranyi vendéglős csurgói, légrádi, hahóti, szentkirályi és keszthelyi borokat. Jó jövedelmezett a jobbágyok által beadott borok eladása is. A csurgói, bükkösdi, nagymartom, szentkirályi job­bágyok az uradalomtól ínségükben kölcsönkért búza visszaadása helyett több ízben borral fizettek. 88 2. Pálinkafőzők vagy -égetők A pálinkaégetésre szerződők között szép számmal találhatunk zsidókat, de jobbágyokat is. A zsidók elsősorban gabonát használtak fel, de törkölyt is, a jobbágyok szilvát vagy törkölyt. Nagyon részletes a csurgói Nathan Lebl zsidó­val a pálinkás házra és boltra kötött 1762. július 26-án kelt szerződés évi 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom