Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 28. (Kaposvár, 1997)
Knézy Judit: Élet a Festeticsek csurgói uradalmában a XVIII. század utolsó harmadában
forint árendáért, melyben kikötötték, hogy az uradalom minden 5 köbölnyi gabonájából egy akót köteles égetni, az ár egyharmada az uradalomé a gabonáért, egyharmadán sörélesztőt kell vennie, s csak egyharmada az ő haszna. A fát, gabonát neki kell szállítania, de az uradalom adja, de a törköly és égett bor alja az uradalomé. Ha másoktól vesz nyarsanyagot, a fele törköly csak az uradalomé, de fát nem ad hozzá az uradalom és nem is szállítatja a malomból a gabonát. A majorban tárolt eladatlan gabonakkészleteket is köteles volt folyó áron megvenni. A felszerelést azonban készen kapta használatra (pintérmunkák, vasfazekak), a sajátját később is megtarthatta. A pálinkán kívül mással is kereskedhetett, pl. szömörcsökkel, de ezt más „csavargó idegeny zsidónak" nem engedték meg az uradalom területén. A szentmiklósi Isac Moyses három évre szerződött 1772-ben évi 60 forintért pálinkafőzőházért, a hozzá tartozó szoba-konyha-kamrát-istállót tartalmazó házért, két pálinkafőző üstért, 4 szekér szénát adó rétért, 1 hold kukoricaföldért valamennyi kertét, a pálinkafőzésért, s égett itallal való kereskedésért. 89 A csurgói szerződések egyike mutat rá arra, hogy ezen a birtokon csak a XLX. század közepén kezdtek el burgonyából szeszt égetni, az 1837-ben kelt megállapodás szerint burgonyát kellett termelnie a kereskedőnek, de az mégis gabonát vetett. 90 A csurgói, nagymartom, szentkirályi jobbágyok 1773-ban kilencen egy-egy kazánnal történő szilvaégetésért fizettek kazánonként 2-2 forintot. 91 3- Hamuzsírégetők Ezek a mesterek általában zsidók voltak. A dél-somogyi uradalmak kiterjedt erdeiben szívesen vállaltak ilyen munkát. 1770-ből két személlyel: Salamon Ábrahám gyékényesi és Mehel János csurgói zsidókkal együttesen 1773ban Bocskádra kötött részletes szerződés szerint: a bocskádi erdőben 1770ben felújított hamuzsírégetőt vették bérbe (kemence, szín, lakóház). Az eszközök nagy részét (4 vas és 1 rézüst, két vasvonó, 3 gereblye, 1 hosszú vaslapát, 3 kalapács, 3 véső, 3 széles fejsze) az uradalom, a faedényeket (sajtár, dézsa, vizesedény, hamuzsíros hordók) a bérlő az uradalom fájából készíttethette el. A tisztek kijelölték azokat az égetésre alkalmas szilfás helyeket, ahonnan kitermelhették a fát egészen a talajnál, hogy a hely teljesen kitisztítható legyen. Csak hullott fát használhattak fel a tüzeléshez. Egy év alatt a két fent jelzett bérlő legkevesebb nettó 8000 mázsa hamuzsírt kellett, hogy átadjon a földesúrnak a csurgói központba szállítva, ha ez megfelelő minőségű, mázsánként 4 f 30 krajcárt ígértek. A beruházásokhoz 300 forintot kölcsönöztek a hamuzsírégetésre, napszámosok alkalmazására, megfelelő tárolásra, 30-at a faedények elkészíttetésére. Megengedték a pálinka árulását is. A szerződés több évre szólt, 4 évenként kellett volna beszámolniok arról, hogy mennyire jövedelmező ez az uradalomnak. De 1773-ban már Matthias Krieggel szerződtek e haszonvételre teljesen más feltételekkel, pl. egy mázsa hamuzsírért 36 krajcárt fizettek, a hamulúg évi teljes mennyisége után 8 forintot, pontosan meghatározták, hogy a napszámosok mennyit kaphatnak minden köböl hamu után, a hamuzssírt nem a mesternek kellett tárolgatnia, hanem 14 naponként beszállítania, továbbá kapott megélhetéséhez 2 hold szántót és négy szekérnyi kaszálót. 92
